2010. december 31., péntek

Hogyan lehetséges

képpel, hanggal, zenével így átadni a szenvedélyt a filmvásznon? Sőt, A SZENVEDÉLYT. Nagybetűvel. Hogy képes sejtszinten ilyen erővel felidézni, szinte szavak nélkül? Azt, hogy érdemes, hogy csak így érdemes, soha másképp, még ha egy picit elfelejtettük is már, hogy valaha pont ilyen volt, hogy valaha még mi is hittünk benne. A hatalmába kerített, és nem ereszt. Io sono l'amore, Én vagyok a szerelem.*

*Sajnos a hivatalos magyar fordítás (Szerelmes lettem) - ebben az esetben egyet kell értsek az azt kifogásolókkal - egyáltalán nem közvetíti azt a szépséget, amit az olasz eredeti, pedig egyszerűen megoldható lett volna tükörfordítással.

1 megjegyzés:

  1. Na, igen...egy film, ami nem az csak az alakítások miatt, hanem egészében filmként ragad magával. Szuper, hogy láttuk, és így, hogy most már tetszik a Kino belülről is, többször is mehetünk jó - és ritka - filmekre :).

    VálaszTörlés