Á, hogy ezen mennyit kell agyalni... Azt hittem, nagyon könnyen összeszedek majd 1-2 dolgot, de valahogy semmit sem akaródzik leírni, annyira random lenne olyanokat mondani, hogy "a lábam", "a mosolyom". :D
Node komolyabban... hát szeretem mondjuk az intuíciómat. Mondhatnám azt is, hogy büszke vagyok rá, de igazándiból nem saját erény, legalábbis nem szerzett, hanem kapott, de ettől még örülök neki és szeretem, hogy nekem ilyen van. :) Mindig, kivétel nélkül jól működik, legfeljebb nem mindig merek rá hagyatkozni, de szerencsére csak kisebb dolgoknál engedek a kétségeimnek. Ha tényleg tétje van valaminek, és erős a megérzésem, akkor ennyi év után már tudom, hogy nem szabad ellenkezőképpen tenni. Csak követem az intuíciómat, le sem kell állni agyalni, morfondírozni, mérlegelni, idegeskedni, ami jó, mert a legtöbb esetben valójában nincsenek is racionális érvek egyik vagy másik oldal mellett, vagy legalábbis az adott pillanatban még nem ismertek, tehát a gondolkodás semmiben nem segíti a döntést, csak egyre bonyolítja. Ez az intuíció legnagyobb előnye egyébként, hiszen így rengeteg időt spórol az életemből (az életemnek), amiért nagyon hálás vagyok, mert legtöbbször rámfér (mármint az időspórolás).
És szeretem azt, hogy nőnek születtem. Néha elképzelem, hogy férfiként nem hordhatnék szoknyát, magassarkút, egyáltalán, sokkal kevésbé lehetne "öltözködni" (amit szeretek, még ha néha oly nehezemre esik is), nem sminkelhetnék, a hajamból sem lehetne túl sok kreatív dolgot kihozni, esetleg akciófilmeket is néznék a moziban, hát szörnyű lenne. :-) Persze ez amolyan fából vaskarika, hiszen férfiként mindezt valószínűleg nem is akarnám csinálni, ráadásul bizonyára érdekelnének az akciófilmek, de innen nézve mégiscsak örülök, hogy a másik oldalon állok. (Tudom, ez nagyon sztereotíp, volt már szerencsém olyan pasihoz, akit nem érdekeltek az akciófilmek stb., stb., csak ők voltak túlnyomó kisebbségben. Viszont a szoknya és a smink kisebbség-/többségfüggetlen!:-))
Node komolyabban... hát szeretem mondjuk az intuíciómat. Mondhatnám azt is, hogy büszke vagyok rá, de igazándiból nem saját erény, legalábbis nem szerzett, hanem kapott, de ettől még örülök neki és szeretem, hogy nekem ilyen van. :) Mindig, kivétel nélkül jól működik, legfeljebb nem mindig merek rá hagyatkozni, de szerencsére csak kisebb dolgoknál engedek a kétségeimnek. Ha tényleg tétje van valaminek, és erős a megérzésem, akkor ennyi év után már tudom, hogy nem szabad ellenkezőképpen tenni. Csak követem az intuíciómat, le sem kell állni agyalni, morfondírozni, mérlegelni, idegeskedni, ami jó, mert a legtöbb esetben valójában nincsenek is racionális érvek egyik vagy másik oldal mellett, vagy legalábbis az adott pillanatban még nem ismertek, tehát a gondolkodás semmiben nem segíti a döntést, csak egyre bonyolítja. Ez az intuíció legnagyobb előnye egyébként, hiszen így rengeteg időt spórol az életemből (az életemnek), amiért nagyon hálás vagyok, mert legtöbbször rámfér (mármint az időspórolás).
És szeretem azt, hogy nőnek születtem. Néha elképzelem, hogy férfiként nem hordhatnék szoknyát, magassarkút, egyáltalán, sokkal kevésbé lehetne "öltözködni" (amit szeretek, még ha néha oly nehezemre esik is), nem sminkelhetnék, a hajamból sem lehetne túl sok kreatív dolgot kihozni, esetleg akciófilmeket is néznék a moziban, hát szörnyű lenne. :-) Persze ez amolyan fából vaskarika, hiszen férfiként mindezt valószínűleg nem is akarnám csinálni, ráadásul bizonyára érdekelnének az akciófilmek, de innen nézve mégiscsak örülök, hogy a másik oldalon állok. (Tudom, ez nagyon sztereotíp, volt már szerencsém olyan pasihoz, akit nem érdekeltek az akciófilmek stb., stb., csak ők voltak túlnyomó kisebbségben. Viszont a szoknya és a smink kisebbség-/többségfüggetlen!:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése