Up all night

Nos, igen, véget ért a 2010-es Oscar-díjátadó gála. És mivel nem hivatalos oldal vagyok, ahol illik szépen végigsorolni a díjazottakat, kezdeném azzal a díjjal, amit a legjobban vártam, és úúúgy éreztem, hogy na, talán most, talán végre, végre, végre... és mégsem. Meryl ismét nem nyerte meg a harmadik Oscar-díját, immár a tizenhatodik jelöléséért, és nem, nem Helen Mirren, Gaby Sidibe, vagy Carey Mulligan vitte el az orra elől, hanem Sandra Bullock. Félreértés ne essék, Sandra bizonyára szépet alakított a The Blind Side-ban, de mások elmondása és a filmből látott részletek alapján ez nem ért Oscar-díjat, főleg egy ilyen évben nem, amikor négy brilliáns teljesítményt lehetett volna választani helyette. Ugyan már nem szomorkodom emiatt, úgy háromnegyed 6 tájékán egy kimaradt szívdobbanásba került, amikor Sean Penn kimondta Sandra nevét. Komolyan, az a legjobb, hogy Meryl megint nagyon mosolygott, és még rá is legyintett Sandra fenekére, szóval ő jól van ezzel, és végül is ez a lényeg. Meg a 16 jelölés, amit nem lehet tőle elvenni, és ami Stanley Tucci "mozgalma" :P ellenére is biztos, hogy lesz még jóval több is.

Szóval amint az kiderült, annak rendje és módja szerint fennmaradtam éjszaka, ráadásul nem is 5-ig, hanem 6-ig, merthogy addig tartott a gála. Fél 11-kor keltem, no comment. :P Az állapotomat úgysem tudnám most pár szóban összefoglalni, mindenkinek a képzeletére (esetleg saját tapasztalataira) bízom :). A gála elképesztően látványosra és szórakoztatóra sikerült, egyrészt nagyon tetszett a színvilág, a hangulat, a díszlet, másrészt két ilyen házigazdával egyszerűen nem lehet hibázni. Alec és Steve együtt garantáltan még egy golfmeccs közvetítését is fel tudná dobni (aminél kevés unalmasabbat ismerek), végig brillíroztak, az első fél órás megnyitó blokkban össze-vissza dőltünk a vihogástól. Emellett egész sok beszéd kifejezetten tetszett, lehet, hogy mégis jót tett az embereknek a 45 másodperces köszönőbeszéd-korlátozás, így nagyjából mindenki felkészült, és ebből egész helyre kis gondolatok keveredtek ki, tömören megfogalmazva. Ilyen volt pl. a legjobb jelmeztervező díjazottjának a beszéde, aki a The Young Victoriáért nyert, és azoknak ajánlotta a díját, akik nem kosztümös filmekhez terveznek jelmezt, mert ugye ők sosem kapnak ilyesfajta elismerést a munkájukért, ami pedig legalább olyan nehéz és komoly, mint a "kosztümösöké". Élő zenével festették alá az idén elhunytakat bemutató videót, megint sikerült elérzékenyülnöm, és konstatáltam, hogy Natasha♥ halála továbbra sem fér a fejembe, holott most már tényleg lassan egy éve történt... :( A jó ötletek terén szubjektív és teljességgel elfogult véleményem szerint a legkreatívabb döntés az volt, hogy a filmzenéket koreografált táncokkal mutassák be a színpadon. Na, hát az mindent vitt, ahogyan szerencsére Michael Giacchino Uphoz írt zenéje is. Az viszont kár, hogy szegénynek az idei díjátadó szezonban szerintem 90 százalékban még mindig sikerült félreejteniük a nevét; a konferáló személyek igazán leellenőrizhetnék, hogy mi lesz az az öt név, amit majd fel kell olvasniuk, és utánanézhetnének, hogy is kell azt rendesen mondani. Kérdezni szerintem nem szégyen, a színpadon rosszul ejteni viszont már annál inkább.

Kicsit átfogóbban: a The Hurt Locker tarolt, "szegény" Kathryn Bigelow úgy rohant vissza a színpad mögül, hogy a legjobb rendezőnek járó díja után a többiekkel együtt átvegye a legjobb filmnek járó elismerést is. Még nem láttam a filmet sajnos, mint ahogy millió más sem, de a hallottak alapján jól megérdemelt győzelemről van szó. Azt gondolom, az Avatar elvitt minden olyan díjat, ami kérdés nélkül megillette (pl.: vizuális effektek vagy vágás), és egyébként is filmtörténelmet írt, szóval nem kell aggódnia a filmtörténeti könyvekben való szereplése miatt. Ez persze Kathryn Bigelow-ról is elmondható, aki pedig első női rendezőként marad majd fenn az utókor számára. Az már csak egy aprócska észrevétel részemről, és elképzelhető, hogy teljesen véletlen egybeesésről van szó, de azért nézzük meg, milyen filmet kellett ahhoz csinálnia egy női rendezőnek, hogy elismerjék. Az egyik kritikában olvasottakat idézve ez volt 2009 "legtökösebb" alkotása a vásznon, és mi tagadás, nem éppen női filmként hat. :) Ez persze inkább csak egyfajta filozófiai vitaindító gondolat, attól még állítólag hibátlan a film forgatókönyve, az alakítások ütnek, és a rendezés - mint láttuk - mindent visz, nem is áll tehát szándékomban elvitatni, sőt.
A bődületesen sok reklámblokk némileg árnyalta az élményt, főleg a vége felé, ahol volt olyan, hogy egy két blokk közé szorult gálarész rövidebb volt, mint a körülötte zárójeleket alkotó "hirdetési szünet"-ek külön-külön. Az elején egyébként kissé sietősnek, lekavarósnak éreztem a tempót, de a végén kárpótolt, hogy a jelek szerint a megspórolt perceket a színészi kategóriák bemutatására fordították. Én személy szerint egyik főszereplői díjazottal sem vagyok túl boldog, a nőit már leírtam, a férfiaknál pedig Colinnak drukkoltam, bár igaz, Jeff Bridges az öt jelölésével legalább egy "beérett" díjnak számít, és ő állítólag tényleg nagyon-nagyon jó volt a Crazy Heartban. De Colin akkor is ♥♥♥, és annak rendje és módja szerint olvadoztam, amíg Julianne Moore méltató szavai ideje alatt nagytotálban mutatták a göndör fürtjeit. :-) A személyes bemutató szövegek bevezetése egyébként egy klassz újítás volt, és úgy néz ki, be is vált, nekem legalábbis nagyon bejön. Tim Robbins és Colin Farrell szövege Morgan Freemanről és Jeremy Rennerről nagyon vicces volt, a nőknél pedig Michael Sheen és Stanley Tucci Helen és Meryl bemutatásával bírt megrötyögtetni. Előbbi azt ecsetelte, hogy A királynő forgatásán nem volt biztos benne, normális-e, ha valaki ilyen eszeveszetten vonzódik a Királynőhöz :P, Stanley Tucci pedig kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő elindított egy mozgalmat az Akadémián belül, hogy mostantól a jelölések számát 16-ban maximalizálják, mivel ugye Meryl túlságosan nagy étvágyúnak mutatkozik ilyen téren, jobb ennek határt szabni. XD A hölgyek egyébként gyönyörűségesek voltak, számomra ők ketten és Kate Winslet voltak az est szépei. Itt, és itt és itt meg is lehet csodálni őket.

A legjobb film végül a The Hurt Locker lett, "szegény" Kathryn Bigelow-nak úgy kellett visszarohannia a színpad mögül, hogy a legjobb rendezőnek járó díj után a többiekkel együtt átvegye a legjobb filmnek járó elismerést is (mondjuk ez némileg annak is betudható volt, hogy Tom Hanks azzal a lendülettel, ahogy odaért a mikrofon elé, egy levegővel nyitotta a borítékot, és mondta, hogy kérem szépen itt a legjobb film díja, The Hurt Locker. Nem kerített neki nagy feneket, az már szent :)). Szerintem ez helyén volt, az Avatar elvitt minden olyan díjat, ami kérdés nélkül megillette (pl.: vágás vagy vizuális effektek), és egyébként is filmtörténelmet írt, így nem kell majd aggódnia a filmművészeti könyvekben való szereplés miatt. Ugyanez persze Kathryn Bigelow-ról is elmondható, hiszen az ő neve az első női rendezőként marad majd fenn az utókor számára. Az már csak egy személyes észrevétel, hogy azért érdemes megnézni, milyen filmet kellett csinálnia ahhoz egy nőnek, hogy az Akadémia kitüntesse a szobrocskával; az egyik kritikát idézve a The Hurt Locker 2009 "legtökösebb" filmje, és az biztos, hogy úgy első blikkre nem mondanám meg, hogy egy női rendező munkája. Persze ez inkább csak egyfajta filozofikus vitaindító gondolat, hiszen attól még a forgatókönyv állítólag hajszálpontos, az alakítások ütnek, iraki témája ellenére végre nem politizál, és a rendezés - amint láttuk - mindent visz.

Személyes kedvenceim: Christoph Waltz (ő egyszerűen csak mindent, amit kaphatott, megérdemelt, és szerencsére nagyjából meg is kapott :)), Michael Giacchino, legjobb animációs filmként az Up, az Avatar 3 díja, amit megérdemelt, illetve látatlanban a The Hurt Locker rendezői és legjobb film díja. És amit nagyon sajnálok, az az Inglorious Basterds, fenomenális film, már fenn figyel a polcon is, csak azt hiszem, rosszkor volt rossz helyen. Nem baj, Herr Landa így is rulez! :)

Oké, és a felfedezések: megtudtam, hogy Matt Damon 27 évesen a Good Will Hunting forgatókönyvéért Oscart nyert, illetve hogy Kathryn Bigelow 58 éves. Holy shit!!! O_O Ezt még majd egy ideig emésztgetem.

És a teljesség igényével a díjazottak listája itt olvasható.