E-könyv kontra papírkönyv

Az előbb bukkantam rá az Origo techbázisában erre az e-könyvekről szóló cikkre, ami kellően elgondolkodtatott. Először is az jutott eszembe, hogy idestova 10 éve (jesszus!) már abból írtam érvelő esszét az egyetemen (najó, ez volt a legelső esszém :P), van-e jövője a papíralapú könyveknek az internet korában (csak akkor az internetet még M.o.-n is nagybetűvel kellett írni - hiába, rohamosan változik a világ :)), és akkor jól bebizonyítottam, hogy bizony van. Mert ugye a papírkönyvnek olyan előnyei vannak, hogy szép, hogy könyvillatú, hogy magunkkal lehet vinni, hogy bele lehet firkálni, jegyzetelni, alá lehet benne húzni a fontos dolgokat, hogy be lehet csomagolni, majd be lehet tenni a karácsonyfa alá ajándéknak ésígytovább. Még most is ugyanezt vallom, bár az látható, hogy ha az olvasásra szolgáló kütyük ára normalizálódik, egyértelműen csökkenni fognak a papírkönyvek eladásai, és teljesen természetes lesz képernyőn olvasgatni - mondjuk akár a buszon is. Önmagában kissé szomorúan fogadnám a dolgok ily módon való alakulását, mivel számomra valóban értéke van a fentebb felsorolt jellemzőknek, és mivel az életem nagy részét a számítógépemen és a telefonomon keresztül élem, könyvet sokkal jobban szeretnék papíron olvasni. Szép borítóval, adott esetben illusztrációval, mondjuk az ágyikómban - és egyszer talán majd a gyerekeim ágya szélén ülve. Persze, mindezek az e-könyvvel is megtehetők, és egy kisebb olvasóval nyugodtan be lehet heveredni a párnák közé, ezt tudom. Csak nem szeretnék. Az meg aztán milyen már, hogy egy gépről olvasok mesét a kishúgomnak/kisöcsémnek/gyerekemnek?

Emellett felmerül a könyvtár vagy a szakdolgozatírás kérdése is. Vajon a könyvtárakban megmaradnak majd a papíralapú példányok? Ezt csak azért tartom valószínűtlennek, mert ha egyszer valóban az lesz a bevett szokás, hogy mindenki e-könyvolvasóval rohangál (pl. úgy, ahogy pár éven belül alap lett a mobiltelefon), akkor egy papíralapon működő könyvtár villámgyorsan ódivatúvá fog válni, esetleg múzeumjelleget kap, ha nem alkalmazkodik a technikai újításokhoz. Elképzelhető, hogy ez a két forma még jó ideig kiegészíti majd egymást, de tapasztalataim szerint a vegyes megoldások egyszerűen csak nem szoktak sokáig működni. Nem fenntarthatók. A mérleg nyelve egyszercsak szükségképpen elbillen valamelyik irányba. A másik a szakdolgozat, a kutatások - az is nehézkesnek tűnne számomra, hogy amikor a referenciaanyagokban kutat az ember, majd ablakokat kell nyitogatnia-csukogatnia, vagy egyszerre 20 ablakkal kell dolgoznia, mert minden anyaga elektronikus formátumban áll majd csak rendelkezésre. Vagy esetleg a kisméretű olvasón váltogatja a könyveket... Keresni talán így jóval könnyebb lesz a szövegben, ez tény, de gyakorlati szempontból mégis akadályokkal telinek tűnik a megvalósítás.

A következő kérdés, ami bennem az "e-" dolgokkal kapcsolatban azonnal felmerül, az nyilvánvalóan a szerzői jogok kérdése. Hogy fog majd beleivódni a fájlcserélésen felnőtt nemzedék közös tudattalanjába, hogy az e-könyvet ugyanúgy meg kell venni, mint a papíralapút, és nem arra való, hogy utána felnyomjuk a netre, ahonnan bárki letöltheti? Mert persze az igazi könyvet is kölcsönadjuk a barátunknak, ismerőseinknek, de itt éppen a "terjesztés" mértéke számít. Ez az egész megosztáskérdés borzasztóan bonyolult, mert aki ebbe született bele, valójában nem érti, mi a probléma azzal, ha pl. ingyen tölti le a zenéket. Amiket szintén meg lehet vásárolni már elektronikus formában is, akár számonként is, de ha egyszer ingyen is hozzáférhető, miért adjanak ki rá pénzt? És attól tartok, hogy az e-könyvekkel is ez lesz majd a helyzet (hiszen már most is lehet könyveket találni a torrentoldalakon, akár beszkennelve is, aki pedig ennyit fáradozik, annak semmi percbe nem telik majd egy már e-formátumú doksit közzétenni).

Tehát mindezen aggodalmak és "nemakaromok" nyomán jómagam még mindig papírkönyvpárti vagyok, viszont a fenti cikkben szerepel egy egészen érdekes információ, amelyről eleddig egyáltalán nem tudtam - mégpedig az, hogy a szerzők és a kiadók valójában jobban járhatnak az e-könyvvel, mint a hagyományos terjesztéssel, ugyanis legalábbis M.o.-n - a könyvkereskedők legtöbbször 50 százalékos részesedést kérnek, néha még ennél is többet, és az a brigád, amelyik tkp. elkészíti a könyvet (köztük a szerző is) a maradékon kénytelen osztozni. (Abba most ne menjünk bele, hogy miért van erre szükség, egyáltalán nem gondolom, hogy a könyvkereskedők ma itt nálunk uzsorahaszonra tennének szert - de ez már egy másik bejegyzés témája.) Így viszont kialakul a dilemma, hiszen önös kis igényeim, minthogy szeretném olvasás közben érezni a könyv illatát, szembekerülnek a készítők mondhatni ennél azért előbbre való érdekeivel. Azt ugyan nem gondolom, hogy bármi beleszólásom is lesz a dolog kimenetelébe, mindenesetre ez egy plusz csavar, ami érdekesebbé teszi a kérdést.

Befejezésképpen: szerintem a "villanykönyv" témát nem kellene erőltetni, már a villanypostánál sem jött be, és maradt az e-mail. A nyelv úgyis magától alakul. :-)