A század gyermeke

Tegnap kijött Alizée új videoklipje, az első a negyedik albumról (Une Enfant du Siecle), és már rengetegen látták YT-on (asszem, most valahol 140 ezer körül jár). Nekem túl elektronikus, túl 80-as évek (amit ugye még a káposztás tésztánál is jobban utálok, pedig az már nagy szó), és hihetetlen, de mégis ott találom magam, hogy folyamatosan hallgatom. Egyébként ismét az érvényesült, ami a korábbi Alizée-számoknál is: a dallamot sokszor depisnek találtam, de aztán a szöveget megismerve teljesen magába szippantottak a dalok, és azóta imádom őket. Najó, nem mindet, de amiket igen, azokat oda-vissza tudom (és szoktam) hallgatni. Ez azért is meglepő, mert úgy kb. 13 éves korom óta egyáltalán nem vagyok az a nagy zenehallgató, nálam a zene legfeljebb háttérzajnak jó, úgy önmagában nem egy külön kategória, amelyikkel foglalkoznék, amiért rajonganék - pl. koncerten talán életemben egyszer voltam, azt is a Sörfesztivál keretén belül. :P Ráadásul soha nem alkotók, hanem mindig egyes számok fognak meg. Az rettentően ritka (sőt, inkább nincs is), hogy ha valakitől megtetszik egy szám, utána a később hallott dalai is mind egytől-egyig tetszenek, sőt, legtöbbször nem is tudom, hogy egy-egy dalt ki énekel, mert igazán nem érdekel, ezért ezt az Alizée-jelenséget nem is értem. :-) A slusszpoén pedig az, hogy nagyon sok francia rajongója teljesen elfordult tőle, amikor a második lemez után szakított Mylene Farmerrel meg a Lolita-imázzsal, és a harmadik albumot teljesen más stílusban készítette el, nekem viszont, aki szinte egyidőben fedeztem fel az első három korongot, éppen a harmadik a kedvencem. Meglepő módon a 11 szám közül igazán csak 1 van, amelyiket nem hallgatom olyan szívesen, még kettő kicsit hangulat kérdése, de nyolc bárhol, bármikor, bármennyiszer jöhet... Furcsa, de ez van. :-) Most arra tippelnék, hogy ez a negyedik nem üti majd ki a Psychédélices-t a dobogó tetejéről, de már most rákattantam erre a dalra, pedig baromira nem az én stílusom, de valahogy a szöveggel együtt mégis annyira jóó!!

Íme a videó, Les Collines avagy Never leave you