Internet's mysterious ways...

Az internet útjai számomra kifürkészhetetlenebbek, mint Istenéi... most jöttem rá, hogy Sparrow, aki elvileg nem tudja, hogy olvasom, valójában de, tudja, és fogggalmam nincs, hogy ezt hogy sikerült kiviteleznem. Én még arról sem kapok értesítést, ha valaki hozzászól egy bejegyzésemhez (oké, lehet, hogy ez csak egy beállítás kérdése, amit idő és keresés hiányában még nem találtam meg), és engem páran szintén úgy linkeltek be a saját oldalukra (lám, például Ő is :)), hogy arról egyáltalán nem kaptam hírt (mert, ugye, miért is kéne, meg hát hogy is, hiszen azt a net elvileg nem látja... vagy mégis?). A vicc az egészben az, hogy Sparrow blogjában még azelőtt, hogy itt feltüntettem volna az olvasottak között, láttam valami olyat, hogy "ahogy Principessa mondta", vagy valami hasonlót, és még gondolkodtam is, hogy jé, valakinek ugyanaz a nickneve, mint nekem. :D Arra már nem emlékszem, mire vonatkozott az utalás, majd ha lesz időm, utánanézek, de már az igen sokat mondó, hogy nem ismertem fel a saját gondolatomat... :D Ráadásul komolyan nem emlékszem, hogy kommentet írtam volna abban a blogban, úgyhogy lehet, hogy ezek már a szenilitás első jelei, bár abban a korban talán még nem tartok. :)

Pedig hajlamos vagyok magamat, ha nem is a digitális bennszülöttek, de mondjuk a tiszteletbeli digitális állampolgárok kategóriájába sorolni, viszont ez a blogolás egyre inkább meggyőz róla, hogy közelebb állhatok az analóg nyugdíjasok klubjához... Persze igaz, hogy az ilyesfajta ismereteim nagy része rám ragadt, a szükség és a gyakorlat hozta, úgyhogy ami ezen két indíték hatáskörén kívül esik, az az én életemből is kimarad. Épp a minap láttam, hogy netezés tárgyában is indítanak tanfolyamokat, és eszembe jutott milyen pöpec és legfőképp milyen hihetetlen egyszerű lenne egy ilyenen részt venni, és X órában úgy tanulni, mint akár egy nyelvet. Ott elkerülhetetlenül teljesen képbe kerülnék, és nem kellene a két-éve-szoftvert-honosítok-de-még-mindig-homály-amit-leírok érzéssel élnem. Na, nem mintha annyira zavarna, kivéve akkor, amikor ilyen megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok történnek; ilyenkor átérzem, miért volt szüksége eleinknek arra a sok különböző istenre. Lehet, hogy ki kellene találnom magamnak az internet istenét, aztán elég lenne hinni benne, nem mindig mindenre magyarázatokat keresni. De azért majd kiderítem én, hogyhogy engem mindenki lát, én pedig senkit sem, addig pedig gondolkodom egy jó néven a netisten számára. Valami görög eredetű kellene, azok mindig olyan tudományosan hangoznak.:-)

Amúgy ha már a kifürkészhetetlen utaknál tartok, Sparrow blogjára is ilyen előre nem látott módon találtam rá. Egy fordítási munkámhoz kerestem valami szót (surprise, surprise), de már nem emlékszem pontosan, mit, csak talán hogy valami technikai dolog volt, és a jó kevés találat egyike az ő egyik hazautazásról szóló bejegyzésében volt fellelhető. Aztán ha már ott voltam, elolvastam azt a bejegyzést, aztán a következőt, meg a következőt, és ott ragadtam olvasónak. :)