Nyomozás

Ma a múltról beszélgettem apuval. Megtudtam egy csomó mindent, részleteket, amik a sejtéseimmel, gondolataimmal, tapasztalataimmal és érzéseimmel együtt szépen lassan összeálltak. Sok-sok "aha"-élmény, felismerés, rácsodálkozás. Mert kell, szükségem van az információkra. Nem tudom, hogy fognak segíteni, csak azt tudom, hogy egyelőre ez az egyetlen módja, hogy előrébb lépjek. Hazafelé teljesen olyan érzésem volt, mintha én lennék DCI Jane Tennison egy szemtanú kikérdezése után. Igen, ezt az is megerősíti, amit x-től hallottam; persze, hiszen tényleg, így már értem; ha ez A, akkor az B!!! És hasonlók. Az alaphelyzet is hasonló: nyomozok, mert meg kell menteni valakinek az életét (ez jelen esetben én lennék), és az idő fogy. Csak a 3 órás műsoridő nem garantált...