Pöttyök-karikák

Egyre gyűlnek a panyizsuzsi ékszereim (és még mennyi van tervben! :)), és rájöttem, mégsem járja, hogy ott hevernek egy kupacban a polcon, kellene nekik egy ládikó. Ez a gondolat már vagy három hete megfogant bennem, de mivel ma volt rá először lehetőségem, hogy megvalósítsam, idáig váratott magára. Viszont I. kincsei között találtam egy eredetileg teásdoboznak szánt fadobozkát, amiről azonnal tudtam, hogy tökéletes lesz. Két "kihúzható" fiókja van, amelyek épp elég nagyok ahhoz, hogy még a botmedálok is elférnek bennük.

Ezután elkezdtem kutatni egy hozzáillő szalvéta után, de vagy háromszor néztem át a készleteimet, és egyiken sem akadt meg igazán a szemem. Összeállt bennem, hogy paradigmaváltást kéne végrehajtanom a szalvétagyűjtésben. Az évek során már így is sokat változtak a beszerzett darabok, többnyire azért, mert maga a dekupázstechnika is sokat fejlődött, de mostanra megérett egy teljes értékű váltás. Kezdetben még nagyon sok állatos-gyümölcsös-virágos szalvétát vettem, igaz, ezt az is indokolta, hogy a legtöbb dekupázsos szakirodalom és mintakönyv ilyesmiket használt fel, én pedig ugye abból merítettem ötleteket. Aztán jött a "konyhás" korszak, az olajbogyótól kezdve a tésztás, fűszeres, boros, teás, kávés és természetesen sütis-csokis szalvétákig mindenfélét gyűjtöttem, és anno még használtam is fel belőlük. Persze a sütis-csokis darabok máig nagy kedvencek, azokkal akkor sem fogok leállni, ha esetleg nem használom fel őket kreatívkodásra. :) Idővel persze rájöttem, hogy szépek ugyan a konyhai eszközök dekorációi, de amíg ez az utolsó igénybe vett helyiség a lakásban, addig nem igazán fogom hasznukat venni. Ekkor kezdődött a művészibb szalvéták gyűjtése, amiken a lényeg a minta volt, amelyek egyre kevésbé voltak figuratívak - sokkal fontosabbak lettek a színek, az összhatás, a festékekkel való kombinálhatóság. Viszont - ma rá kellett jönnöm - ezt még van hová fejleszteni, ugyanis Zsuzsi ékszereihez egy igazán nonfiguratív, lehetőleg körökkel operáló mintát kerestem volna, de ilyenem nem volt. Csíkosból ugyan van jópár, de most kifejezetten köröket szerettem volna. Az egyetlen, amit találtam, fekete-fehér színben komorkodott, de ezekhez a csupaszín ékszerekhez egész egyszerűen nem lehetett ilyet választani - minden porcikám ellenkezett, amikor a dobozhoz próbáltam a szalvétát.

Így aztán nem maradt más hátra, hirtelen ötlettől vezérelve "lenyúltam" Zsuzsi saját, fehér-rózsaszín-barna-zöld kombinációjú mintáját, és elhatároztam, hogy akkor nem dekupázsolt, hanem festett dobozkát készítek. A művészek saját alkotásának eltulajdonítása persze nem szép dolog, de mentségemre legyen mondva, a zöldet kihagytam, mert nem illik a szobámhoz (nesze neked, eredetiség :P), és a minta felhasználásával csupán az ékszereknek szerettem volna hozzájuk méltó házikót alkotni. Tehát "I own nothing, etc., etc." És így legalább biztos lehetek benne, hogy az üvegékszereim otthon érzik magukat a megszokott mintájukba csomagolva. :)

És íme az eredmény, képekben: