Sokmindenféle van, de a "megmászni a Mount Everestet" típusú vágyálmokból viszonylag kevés, legalábbis most nem akarnak eszembe jutni. Azért néhány hasonló:
A Kék Duna keringőre táncolni az esküvőmön, majd boldogan élni, míg meg nem halni. Valahol nagyon belül, mélyen és messze azt hiszem, alapvetően feleségként és anyaként (is) látom magam, még ha jelenleg borzalmasan távolinak tűnik is az egész.
Rengeteget utazni, megismerni, felfedezni: kultúrákat, nyelveket, helyeket. Szeretnék sokat sétálni New Yorkban, és megnézni egy darabot a Broadway-n (nem hátrány, ha valamelyik kedvenc színészem is játszik benne).
Ellátogatni Firenzébe. Egyszer ígéretet kaptam rá, hogy elvisznek oda, de erre nem került sor, viszont a város azóta is - ill. tulajdonképpen már a Hannibal c. film óta - vonz.
Még egyszer beszélni G-vel. Már nem élet-halál kérdése, de pont ezért. Kipróbálnám, milyen az, amikor már jó látni, amikor már nem múlik az egészen semmi. Csak jó.
Berendezni egyszer (nem túl sokára) a saját lakásomat; színeket, szöveteket, kelméket, edényeket, bútorokat, kiegészítőket, polcfogantyút és wc-ülőkét válogatni. Bármilyen lakást szívesen berendeznék, de azért mégis a sajátot lenne célszerű. :-P
Francia tanfolyamra járni. Több nyelvből is jó lenne, de reálisan szemlélve a dolgot, ez az, amelyikre még azt is ráfoghatnám, hogy szakmai kötelesség. Nagyon jó lenne megint kicsit "iskolába" járni, főleg, ha franciát "kell" tanulni. :)
Megtanulni finnül. Úgy rendesen, ténylegesen, istenigazából, lehetőség szerint még a nyugdíj előtt.
Párizsban élni. Ha csak egy kicsit is. Valójában nem az számít, hol vagyunk, hanem hogy kivel, tudom, de egy röpke hét alatt ez a város teljesen megigézett.
A Kék Duna keringőre táncolni az esküvőmön, majd boldogan élni, míg meg nem halni. Valahol nagyon belül, mélyen és messze azt hiszem, alapvetően feleségként és anyaként (is) látom magam, még ha jelenleg borzalmasan távolinak tűnik is az egész.
Rengeteget utazni, megismerni, felfedezni: kultúrákat, nyelveket, helyeket. Szeretnék sokat sétálni New Yorkban, és megnézni egy darabot a Broadway-n (nem hátrány, ha valamelyik kedvenc színészem is játszik benne).
Ellátogatni Firenzébe. Egyszer ígéretet kaptam rá, hogy elvisznek oda, de erre nem került sor, viszont a város azóta is - ill. tulajdonképpen már a Hannibal c. film óta - vonz.
Még egyszer beszélni G-vel. Már nem élet-halál kérdése, de pont ezért. Kipróbálnám, milyen az, amikor már jó látni, amikor már nem múlik az egészen semmi. Csak jó.
Berendezni egyszer (nem túl sokára) a saját lakásomat; színeket, szöveteket, kelméket, edényeket, bútorokat, kiegészítőket, polcfogantyút és wc-ülőkét válogatni. Bármilyen lakást szívesen berendeznék, de azért mégis a sajátot lenne célszerű. :-P
Francia tanfolyamra járni. Több nyelvből is jó lenne, de reálisan szemlélve a dolgot, ez az, amelyikre még azt is ráfoghatnám, hogy szakmai kötelesség. Nagyon jó lenne megint kicsit "iskolába" járni, főleg, ha franciát "kell" tanulni. :)
Megtanulni finnül. Úgy rendesen, ténylegesen, istenigazából, lehetőség szerint még a nyugdíj előtt.
Párizsban élni. Ha csak egy kicsit is. Valójában nem az számít, hol vagyunk, hanem hogy kivel, tudom, de egy röpke hét alatt ez a város teljesen megigézett.
Hangulathoz illően Alizée New York által ihletett száma, a Grand Central:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése