Levelet akkor sem írnék, ha lenne időm, abból a korból már kinőttem. De nincs is időm, tehát a kérdés fel sem merül. :)
Egy konkrétumra emlékszem: 2008 nyarán ritka sz***rul voltam, még az elmúlt évek meglehetősen ramaty átlagszintjéhez képest is, és 7x láttam a Mamma Mia! c. filmet moziban. Minden alkalom kifejezetten terápiás hatással bírt. Ha megkérdeznének, mire emlékszem abból a nyárból, biztosan azt mondanám, hogy folyamatosan énekeltem (csak tömegben és visszafogottan - ld. előző bejegyzés) és mosolyogtam, elsősorban Meryl Streepnek, de persze az összes többi zseniális színésznek, na meg persze az ABBA-nak köszönhetően. Így utólag is nagyon köszönöm nekik.
Mostanában inkább az a probléma, hogy sokszor nagyon kimerült vagyok, és akkor szívesen hallgatok zenét, főképpen Alizée-t vagy Nolwenn Leroy-t. Ráadásul a munkával járó verbális túlterhelés miatt csak úgy átlagban is kezdek zenekedvelő lenni, ami kifejezetten jó.
Egy konkrétumra emlékszem: 2008 nyarán ritka sz***rul voltam, még az elmúlt évek meglehetősen ramaty átlagszintjéhez képest is, és 7x láttam a Mamma Mia! c. filmet moziban. Minden alkalom kifejezetten terápiás hatással bírt. Ha megkérdeznének, mire emlékszem abból a nyárból, biztosan azt mondanám, hogy folyamatosan énekeltem (csak tömegben és visszafogottan - ld. előző bejegyzés) és mosolyogtam, elsősorban Meryl Streepnek, de persze az összes többi zseniális színésznek, na meg persze az ABBA-nak köszönhetően. Így utólag is nagyon köszönöm nekik.
Mostanában inkább az a probléma, hogy sokszor nagyon kimerült vagyok, és akkor szívesen hallgatok zenét, főképpen Alizée-t vagy Nolwenn Leroy-t. Ráadásul a munkával járó verbális túlterhelés miatt csak úgy átlagban is kezdek zenekedvelő lenni, ami kifejezetten jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése