Ma este rendet raktam a fotóim között. Mindössze három órás művelet szükségeltetett hozzá, és immár kijelenthetem, hogy nagyjából egységes a mapparendszer, és a legtöbb sokszor szereplő képet is kitöröltem, hogy csak egy példányban legyenek meg. Képeket fordítgatni, átnevezni és rendezgetni igazán megnyugtató, kényelmesen üldögél az ember a számítógép előtt, közben lehet zenét hallgatni, és abszolút semmiféle agyi tevékenységre nincs szükség hozzá. Szinte üdítő. Ráadásul olyan gyöngyszemekre bukkanok, elképesztő, hogy már-már elfelejtettem a néhány évvel ezelőtti fényképeket, és most nagy vihogások közepette találok újra rájuk. Holnap ugyanezt a szortírozást 3D-ben kellene folytatni, de persze ahhoz már nem fűlik annyira a fogam. Azt nem lehet ülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése