It's Complicated - it's hilarious!!

Huh, vége a karácsonynak, igaz, 26-án már a fa alatt is dolgoztam, de nem baj, mert végre eljutottam moziba, két egymást követő nap is, és ez most kárpótol. Megnéztük Meryl új filmjét, az It's Complicatedet, vagyis az Egyszerűen bonyolultat, és nagyon-nagyon-nagyon tuti volt!!!! Másnap rögtön be is ültünk a szinkronos változatra, mert ez egyszerűen kihagyhatatlan, és kellemesen csalódtam: szuperjó lett a magyar változat is! Bánsági Ildikó itt nagyszerűen illik Merylhez, és a hangjával pontosan követi az arcjátékát, Csankó Zoltánon meg teljesen elhűltem, mert néhányszor olyan érzésem volt, mintha Alec beszélne, csak magyarul. Nagyon furiii!!! :-D

Kezdeném azzal, hogy a port.hu véleményével ellentétben, akik szerint 30 éven alattiaknak semmiképp sem ajánlják a filmet, merthogy nem fognak tudni azonosulni az 50-en túliak problémáival, a gyakorlat mégis arról tanúskodott, hogy a 22:15-ös, tehát jó késői előadáson a közel 100 néző 95 százaléka egészen biztosan 30-on innen volt, és a pasik ugyanúgy hahotáztak végig, mint a nők. Én még egyébként tartottam is tőle, hogy majd nem fog tetszeni, de tudhattam volna, hogy felesleges aggodalmaskodni: a színészek szenzációs, árnyalt játéka mellett (Meryl persze istennő, Alec egy isten, és Steve Martin is nagyon jó volt) leginkább az tűnt fel, hogy milyen fantasztikusan meg van ez írva. Nem csoda a GG forgatókönyvért járó jelölése, szerintem teljesen megérdemelt (innen is gratula Nancy Meyersnek ;-)).

Először is a film szenzációsan vicces, végigröhögi az ember, így szó szerint. A tegnap esti magyar verzión konkrétan poénok maradtak ki, mert a nagy hahota hangja elnyomott egy-két gyorsan következő vicces beszólást. :-)) Sokan úgy tartják, hogy Nancy Meyers filmjei mindig steril, felsőközéposztálybeli, teljesen életidegen környezetben játszódnak, de ez nekem őszintén egyáltalán nem tűnt fel. Sőt, ha általában az a kritika illeti ezt a megvalósítást, hogy nem lehet vele azonosulni, hát számomra pont az teszi hitelessé ezeket a történeteket, hogy bárkivel megtörténhetnek, akárhol, akármilyen körülmények között éljen is. Ebben a filmben engem túlságosan lekötött a tartalom, a mondanivaló, és ahogyan azt elmondják, hogysem azon merengjek, milyen túlságosan luxus ez a szálloda, vagy milyen túlságosan napsütötte a tengerpart. Nem ezekről szól a film, és meglep, hogy rengeteg kritikus innen közelíti meg.

A tartalom és az előadásmód viszont hibátlan. Az egész helyzet, hogy ti. Meryl összejön a volt férjével, sztem egyáltalán nem sablonos, de cáfoljon meg, aki jobban tudja. Meryl és Alec között úgy szikrázik a levegő, akkora a chemistry, hogy majd leolvad a vászon, olyan igaziak, hogy szinte ökölbe szorult kézzel drukkol nekik az ember, holott többnyire a hasát fogja a röhögéstől. :) Steve Martin számomra egy érdekes jelenség, ugyanis őt többnyire komikusként tartják számon, de nekem őszintén soha nem jött be a humora, valamiért nem nevettet meg igazán. Viszont drámai szerepekben meg annyira hiteles, és itt is ez volt a helyzet - az ő karaktere hagyományosan drámai, és iszonyúan meggyőző - erre az alapra épülve pedig még a poénjai is működnek. Színészileg külön említést érdemel John Krasinski, ez a pasi valami szenzációs, persze nagyon jó alapanyagot kapott, de brilliánsan hozta is, és így azonnal belopta magát a szívembe (ha együtt maradnak Emily Blunttal, 30 év múlva ők is egy őstehetség színészházaspár lehetnének :-P)). Amellett pedig, hogy az egész vígjáték, és tényleg annyit nevettem, mint nagyon régóta szinte semmin, Nancy és a színészek is abban a legjobbak, hogy úgy tudják átadni a poénokat, hogy azok nem csapják agyon a felszín alatt végig ott húzódó drámai mondanivalót, hanem éppen ellenkezőleg, megerősítik azt. Az az érzése az embernek, hogy elviccelünk itt ugyan, de ezek véresen komoly dolgok, érzések és helyzetek, ahol egyáltalán nem babra megy a játék. És itt jön be a forgatókönyv, hogy minden szónak súlya és szerepe van, és olyan dolgokra világítanak rá, amikre talán még magunk sem jöttünk rá soha, illetve ha igen, akkor sem tudtuk így megfogalmazni. Ez a film számomra nem a külsőségekről, hanem az emberi lélekről szól, amely minden körülmények között hasonló problémákkal küzd, és nem kell sem felsőközéposztálybelinek, sem amerikainak, sem babaházban élőnek, sem gazdagnak, sem sikeresnek, sem Merylnek és Alecnek, sem pedig 50-esnek lenni ahhoz, hogy teljes mértékben azonosuljunk a bemutatott problémákkal, vívódásokkal, örömökkel, bánatokkal. Ahogy Alec mondja a filmben, nem muszáj mindig, mindenre címkét ragasztani. Szerintem ez a film az ilyen külsőségeken felül áll, a lényege legalábbis mindenképpen. Menjen el mindenki, és nézze meg, mert félelmetesen vicces, de a tucat rom-komok kliséit nélkülöző, és igazán felemelő alkotás.

Feltéve, hogy ezt valaki olvassa is, nem lövök le előre semmit, de Meryl "fogorvosi" látogatása egy akkora jelenet, hogy máris bezuhant a mindenkori kedvenceim közé, vagyis olyanok társaságába, mint pl.: A napok romjaiból a könyvjelenet (drámaibb vonalon), az Anyósomból a klotyójelenet vagy a Közel a mennyországhoz c. filmből a bárjelenet. Más jellegű, de önmagában egy kis gyöngyszem, és annyi, de annyi implikációja van, hogy öröm nézni, és elgondolkodni rajta. :)

Természetesen ismét olvasható néhány "fantasztikus" magyar kritika, de hogy szellemes legyek, ezek legtöbbje erőteljesen kritikán aluli, úgyhogy nem is érdemes velük foglalkozni. Na, nem azért, mert nem értek velük egyet (egyébként nem :P), hanem mert úgy vannak megírva, hogy az a filmkritika szégyene. Az Indexes szöveg valami elképesztő, hogy ilyen emberek ezért ma pénzt kapnak... és még csak kommentálni sem lehet.

Viszont találtam egy olyan írást, ami szerintem pont olyan, ahogyan egy filmkritikának meg kell lennie írva. 50%-os az értékelés, tehát nem lehet ráfogni, hogy a szerző elfogult lenne, de tud civilizáltan, árnyaltan és amennyire szükséges tárgyilagosan írni, legfőképpen pedig mentes mindenfajta sznobizmustól és lekezelő hozzáállástól.

http://www.observer.com/2009/culture/get-ready-real-holiday-delight

Boldog új évet az éterben mindenkinek, menjetek moziba Egyszerűen bonyolultat nézni!!! :-)

Fagyos jókedv

Szép havas reggel van. :-) Két napja leesett az első hó, de az aztán esett, egész nap. Csináltam is egy képet a hóspray-vel díszített ablakon keresztül. Hosszú idő óta igazi tél van karácsony előtt, nappal -6 fokkal juhhé! ... Az ablak innenső oldaláról nagyon szép. :P

Tegnap megjött az új telefonom, online rendelés útján, futárral és kiszállítási díj nélkül, éljen a modern kor (és a lustaság :P)! Igazándiból nem akartam nyakamba venni a Vodafone üzleteket (ez itt a reklám helye, mint a 30 Rockban: "'What is this flavour?' 'Dove age-fighting acne cream'" :-))), mert már volt olyan, hogy kinéztem egy telefont a neten, és aztán közölték, hogy olyan nekik sajnos nincs, összesen mondjuk 15 modell közül lehet választani. Hát kösz. Kártya nélkül meg horribilisek az árak, úgyhogy maradt a net. Szép kis "csúsztatós" Samsung (még egy reklám:P), és bár a menüje nem annyira tetszik, ennyiért megérte, hogy végre tehetek rá képeket és saját csengőhangot a gépemről. Hah, én, a digitális bennszülött! Ennyire futja. Pedig egykor még valóban azt hittem, hogy villámgyorsan csatlakozni fogok a telefonjukat számítógépként, fényképezőgépként, moziként, walkmanként stb. használó tömegekhez, de nem. Bár lehet, ehhez talán van valami köze annak is, hogy napi 14 órában egészen biztosan gép előtt ülök. :P

Emellett örülök, mert alakulnak a karácsonyi ajándékok, sok éve először időben, és közben még dolgozom is. Sajnos az egyik fő érintett épp olvashatja a dolgot, úgyhogy itt most nem sorolhatom fel a szerzeményeimet, de nagyon klasszak. :) Igazándiból az sem tudja elrontani az örömömet, hogy cukor- és koleszterindiétával kell átvészelnem a karácsonyt. A másodikat mondjuk magamnak választottam, úgyhogy lehet, h feladom néhány napra, a cukrot úgysem lehet (ahogy Liz Lemon mondaná: bleeerg!!!).

Hóspray

Hm.. kissé elmaradtam. Munka, munka és még több munka, utána pedig 30 Rock, 30 Rock és még több 30 Rock. :-) Felfedeztem, hogy a 3. évad csonkán volt meg, mindezt pedig egy yt-videóból, ami a 3. évad legjobb pillanatait gyűjtötte össze montázsként, és feltűnt, hogy néhány dolgot tuti nem láttam. Így ráadásként kaptam még 5 epizódot! Ezek persze az évad végéről maradtak le, legalább megnyugodhattam, hogy nem siklottam el néhány kimaradt rész fölött a story-line-t illetően. Na, ezt nevezem én jó kis karácsonyi előajándéknak. :D

Plusz ma sikerült felapplikálnom az ablakra (mit ablakra, ablakOKra) életem első (mit első, első három) hóspray-díszítését. Bár viszonylag egyszerűen ment, a sima A4-es papírra nyomtatott sablonok egy fújás után használhatatlanná váltak... Tényleg, nem tudja valaki, hol lehet normális, lehetőleg műanyag sablont kapni??? A minimális erőkifejtés elvének megfelelően beütöttem a google-be, hogy "hóspray sablon", és aztán letöltöttem azokat, amik elérhetők voltak. Nincs sok, de helyesek, viszont nagyon macerás kivágni őket, és tartósítani kellene őket valahogy, mert a spraytől azonnal eláznak. I. kitalálta, hogy ragasszuk át őket celluxszal, és úgy vágjuk ki a mintát. Kár, hogy egyszer már kivágtuk, így dupla munka, de egész jó, ha működik.

Najó, késő van, és holnap már nem délben kellene kelni, pénteken részleadás, muszáj dolgozni.

Netcafés mikulás

Haha, nem hiszem el, hogy még mindig írok. Négy munkát kellett leadnom a hétvégén, ki sem látok a fejemből, de azért írok. :P Egyébként ma megállapítottam, milyen szép és kellemes vasárnap délelőtt a város (idejét nem tudom, mikor dugtam ki utoljára az orromat itthonról vasárnap délelőtt). Nincs nagy forgalom, és nincs sok ember, azok nagy része is turista, őket pedig nagyon szeretem. Érdekes figyelni, milyen sokféle helyről jönnek, ilyenkor valahogy mindig megcsap a multikulti belga fíling, és máris jobban érzem magam. Plusz az elviselhető hideg, a szürkésfehér ég... kell ennél több?

Az külön jó, miért is jártam ma a városban. Világos, hogy csak a szükség vitt rá, de amolyan Murphy törvénye módra. Tegnap estére kiderült, hogy nem is lesz tán olyan vészes ez a halom munka, mármint elviselhető időn belül be fogom tudni fejezni őket, és nem kell napi 20 órát a gép előtt gubbasztanom. Ámde ahogy az meg van írva, kedvenc internetszolgáltatónk úgy döntött, épp most hibásodik meg (soha nem szokott, még a tervezett karbantartásokat is éjszaka végzik). Elképzelhető, hogy paranoiás vagyok, de ezt a terveim szándékos keresztbehúzásaként értékeltem. Merthogy pakolhattam szépen minden doksit pendrive-ra, aztán irány a netcafé. Közben persze elgondolkodtam, hogy vajon ők mit csinálnak, ha üzemszünet van? Vagy náluk valami extra backup rendszerről akkor is él a kapcsolat? Mindenesetre ilyen szempontból reméltem, hogy kiváltságosak, mert ha hétfő reggel a határidő, akkor nincs mit tenni. A nagyobb probléma ott van, hogy fordítóprogram kell a fordításhoz, ami ott nincs, így választhattam, hogy net (itthon) vagy CAT eszköz (netcaféban) nélkül kezdem el a munkát. Végül az utóbbi mellett döntöttem, és fapadosan, ámde internet által támogatottan lehúztam 3 órát a caféban, mire kedvenc ikertesóm jelezte, hogy feltámadt a netünk, és jöhetek haza. Pedig olyan jól berendezkedtem, minden holmim szét volt hányva az asztalon (termosz, könyv, toll, táska, zsepi, telefon stb.) mint a régi szép időkben a könyvtárban. :) Valószínű úgy kb. 3 plusz órát jelentett ez a kis kaland, de sebaj, még emberi időben kész lettem. Holnap viszont délig alszom, az biztos.

Ezen kívül pedig ma van Mikulás napja, és ez alkalomból nővérkém elnevezett "Joulupukkancs"-nak, amin azóta is röhögök, és fel fogom venni a szótáramba. Joulupukki a Mikulás finn (tehát eredeti :P) neve, és mivel mondtam valamit, amit ő zokon vett, I. létrehozta számomra ezt a "blend" jellegű összetett szót. Ho-ho-ho-hoooo, naggyon teccetős. :D

Hétvégi elhavazódás

Hulla fáradtság. Annyi munka hétvégére, mint máskor egy hétre, jó esetben. Azon gondolkodom, vajon mikor alakul ki az egyensúly a megszokott két szélsőség között, hogy ti. vagy nincs pénz, és ezért elmaradnak a szülinapi/mikulás/karácsonyi/csakúgy ünneplések, vagy annyi a munka, hogy januárra halasztódnak a szülinapi/mikulás/karácsonyi/csakúgy ünneplések. Pedig ma már egész karácsonyi hangulatom volt, jó kis hideg, de még nem fogcsikorgató, és az a szép szürkés-fehér ég. Hamisítatlan, azt leszámítva, hogy még nem hó esett belőle, hanem eső. De nem baj, van hó épp elég a hétvégére. Imádom a telet! :-)

Még egy

Nem ér, adják vissza a szép kis betűtípusomat!! :-( Úgy látszik, ezt a html-t tényleg meg kéne tanulnom, mert ha vmit formázok, utána lebutítja a betűtípust valami közönségesre... Biztos nem kell ennek feltétlenül így lennie.

Bénázok (így k-val)

Oké, nem tudom, hogy kell videót beágyazni ide... Simán a link nem adja ki magát a vidit, viszont a csatolás azt jelenti, hogy gépről kell csatolni egy fájlt... Nem értem, miért van az, hogy még mostanában is belefutok ilyenekbe, annyira nem lehet bonyolult. Ahhoz képest, hogy reggel az az első dolgom, hogy bekapcsolom a gépet, és este az utolsó az, hogy ki, elég nagy hiányosságaim vannak... :S (És nem, mostanra sem sikerült még kitalálnom, hogy kell ezt.) Plusz az előbb nem fogadta el, hogy kövérre és dőltre formáztam két szócskát a szövegben, hanem inkább béna betűtípusra váltotta az egész irományomat. Sok ez nekem ilyen későn, majd frissen próbálkozom tovább.

Időhiányban szenvedek

Felmerült a következő probléma is, mégpedig az időé. Erre már a tervezgetési fázisban is gondoltam, hogy ti. szép dolog az elhatározás, de nekem erre nem lesz időm. Mármint blogot írni. És már az első bejegyzés után bebizonyosodott, hogy igazam volt. :) Illetve a valódi gond az, hogy még ha marad is időm, addigra általában olyan állapotba kerülök, amiben betűt semmilyen formában nem szeretnék látni, sem a billentyűzeten, sem a képernyőn. Ezt sínyli meg sajnos az olvasás is (ja, igen, és sem papíron, csak elvirtuálisodott világomban ez már eszembe sem jut), mert ilyenkor már csupán kizárólag nem szövegszerű vizuális élmények befogadására vagyok képes. Vagyis marad a sorozatbámulás és a totális agykikapcsolás.

Apropó, sorozatok. Legújabb felfedezésem, tulajdonképpen már vagy két hetes, de eddig nem volt blogom, így csak most tudok róla írni :P, a 30 Rock. Hallottam már róla régebben is, csak látni nem láttam, mert nálunk ugye, mint oly sok minden más jó dolgot is, nem adják. Leginkább onnan ismertem a címet és 1-2 arcot belőle, hogy a díjátadókon rendre elhalmozták őket elismerésekkel, de őszintén szólva kicsit szkeptikus voltam, igazándiból nem is tudom, miért. És ismét újabb leckét kaptam arra vonatkozóan, hogy nem illik látatlanban ítélkezni, de még véleményt formálni sem, merthogy a sorozat, egy ziccerrel élve "rocks"!! :) Tina Fey, az író-producer-főszereplő egy fantasztikus csaj, és amellett, hogy az ember lánya ide-oda dől a röhögéstől a 20 perces epizódok elejétől a végéig, nagyon okos és akár igen mélyre vágó gondolatokat tud megfogalmazni néha csupán 1-2 szóban. Őstehetség a nő. Ja, és hát ott van férfi főszereplőnek Alec Baldwin, aki már önmagában is erőteljes meggyőző érv (kétlem, hogy van, aki nem esik szerelembe vele az első néhány megtekintett másodperc után ♥♥♥) ! Ha valakit esetleg érdekel, és még nem tudja, Tina a Saturday Night Live első női "vezető szerzője" (hú, ez de hülyén hangzik, szóval "head writer", és akkor nem kell magyarázgatni), elsősorban tehát író, és improvizációs színpadi szkeccsekben is szerepelt korábban.

Amit nagyon érdemes tőle megnézni, az a Sarah Palin paródiája, ez is a SNL-ban volt, és félelmetesen hozta a nőt. Az egyik beszélgetős műsorban meg is jegyezték, hogy Sarah Palinnél is az a helyzet, mint Bush-nál, hogy az ilyen szkeccseket írni sem kell, mert ha csak simán elmondja az ember azt a sok ökörséget, amit a parodizált delikvens összehordott, már kész is a munka. :D

http://www.youtube.com/watch?v=jAuRgxFfb3o

Belevágok...

Hm.. úgy néz ki, én is blogolásra adom a fejem, bár még nem tudom, mi fog kisülni a dologból. Eleve ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel a műfajjal kapcsolatban, mert a napló, mint olyan, ugye per definitionem nem másoknak szól, másrészt viszont van egy csomó minden, amit szívesen megosztanék másokkal (leendő olvasókkal, remélhetőleg :)).

A problémák pedig már a névadásnál elkezdődnek... rájöttem, hogy a lelkesedés megvan, de nem tudok hipp-hopp egy frappáns és találó blogcímet, nevet, mottót, idézetet stb. választani, és ezeken belül összefoglalni saját magam - nem azért, mert annyira összetett személyiség vagyok, hanem mert nem vagyok elég kreatív (bár a kettő nem zárja ki egymást :-)). Így viszont címnek maradt a nyilvánvaló, blognévnek pedig egy olyan, amitől a magyar mozifilmcímeket állandóan fikázó kritikusok valószínűleg kifutnának a világból, ha olvasnák. De szerencsére ők talán épp nem fogják. :)

Kissé deus ex machina módon vágtam bele a dologba, úgyhogy ezen a bejegyzésen kívül egyelőre az égvilágon semmi más nincs a blogon (még azt sem tudom, ez így hogy fog kinézni). Ráadásul még a html-t sem bírom mesterfokon, úgyhogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és legalább bizonyos mértékben elsajátítom ezt a tudományt. Amúgy pedig most valójában nincs is semmi mondanivalóm, úgyhogy inkább nekilátok a formai megvalósításnak. :-)