Nyári fáradtság

Képtelen vagyok elkezdeni dolgozni. Pedig tegnapi álmatlan éjszakám elején összeadtam, hogy az elkövetkező két hónapra már most rettentően el vagyok havazva, és addig ez lehet még komolyabb. Ráadásul tegnap megkaptam, hogy heti 2-3x ki kéne feküdnöm a napra, meg hát nyár van, töltekezzek, pihenjek, hiszen most volt ez a műtét is, rám fér. Igen. Rám férne. Ezt én is érzem, de esély sincs rá. Ma viszont még egyszerűen nem bírtam dolgozni. Érdekes módon ami éjszaka nem megy (alvás), azzal napközben semmi gondom, kidőltem pár órára, és utána is csak a gyümölcsvásárlási kényszer ugrasztott ki (nem beszélve arról, hogy tegnap óta vsz. Mamma Mia! túladagolást kaptam, ugyanis azt álmodtam, hogy egy csapat görög meg akar ölni :D). Olyan, mintha még mindig az a pár héttel ezelőtti altatás éreztetné a hatását, pedig vsz. már nem, csak szimplán az, hogy tényleg nem pihentem ki magam utána, és nagyon kellett volna. Most is érzem, hogy szükségem van még erre a napra, bármennyire nyomnak is a munkaterhek. És bár nem tervezek semmiféle nyaralást (a fentiek fényében tkp. lila gőzöm sincs, hogy férne bele), valamit muszáj lesz kitalálni. Szeretnék legalább egy hetet, amikor nincs olyan, hogy "kell".

A nap örömhíre, hogy még két évad egészen biztosan lefut majd a Damagesből. Tudom, nagyon gázul néz ki, ha most azt mondom, hogy tudtamtudtamtudtaaaam, de így van. Valahol legbelül tudtam. A DirecTV előtt pedig a szándékért már most emelem kalapom, és bízom benne, hogy a színvonalat is megtartják.