2010. május 7., péntek

Kókusz

Pár napja lelkesen vettem egy egész kókuszdiót, mondván, még sosem csináltam ilyet, hát kipróbálnám, milyen a kókusz úgy igazándiból, nem csak reszelékként. Ma jutottam el odáig, h gondoltam, hozzáfogok, és akkor szembesültem vele, h ez bizony nem dió vagy mogyoró, nem tudom feltörni. Ehelyett törtem kicsit a fejem, hogyan boldogulhatnék vele (rájöttem, h sosem tanította meg nekem senki, hogyan kell kókuszdiót törni), és végül jobb híján a kalapács mellett döntöttem. Úgy látszik viszont, nem tagadhatom meg alapvetően jó szándékú és jámbor természetemet, ami abban nyilvánul meg, hogy senkit sem szeretek bántani, pláne nem egy szegény kókuszdiót. Nem tett velem semmi rosszat, ok nélkül pedig senkit nem ütlegelek kalapáccsal, pláne, amikor úgyis arra vár, hogy felfaljam - így aztán az ütések nem bizonyultak hatékonynak. Pedig beleadtam mindent, amit bírtam, de úgy látszik, ez nem elég.

Ezután úgy döntöttem, beírom Google-be, hogy "kókuszdió feltörése", és mit ad isten, már adta is ki a javaslatot, még be sem fejeztem a gépelést. Az első ezzel foglalkozó oldalon valóban a kalapácsot ajánlják, tehát ösztönösen legalább jóra gondoltam, azon viszont a net sem segít, hogy nem jutottam vele semmire. Elvileg be kell csavarni egy konyharuhába, és kalapáccsal egy jó nagyot ráütni, ettől eltörik a héja. Hát az enyémé nem. Kemény fából faragták ezt a kókuszt, nem hagyja magát. Olyan kis helyes egyébként, még sokáig nézegetem-ütögetem, és a végén megsajnálom, h nem is kéne megenni. Asszem, kerítenem kell egy férfiembert, mielőtt túlságosan kötődni kezdek hozzá... :D

1 megjegyzés:

  1. Haha, beszarás, hogy már erre is van google találat...félelmetes :).

    VálaszTörlés