Découpage

Ezzel szoktam foglalatoskodni, amikor elkap a kreatívkodás, és van is némi időm. Mondanám, hogy ez az egyik szenvedélyem, de mivel, bár imádom, csak néhanapján jut rá időm és nem is lesznek elvonási tüneteim, ha pár hónapig nem jutok hozzá, inkább azt mondanám, hogy hobbi. Ismertebb (és magyarabb) nevén szalvétatechnika, az eredeti név a francia nyelvből származik. Legalábbis úgy néz ki, mint egy francia eredetű szó, anno Belgiumban ugyanis megtudtam, hogy ilyen szó nem létezik. Csakúgy, ahogyan nincs pl. dekoltázs sem, az náluk décolleté. A jelek szerint a magyarok a szavak formálásában is kreatívak voltak, vettek egy másik francia végződést, és hozzátoldották a szótőhöz. Mondjuk a franciák nem panaszkodhatnak, náluk szokás az angol nyelvű filmeknek másik angol címet adni (a legutóbbi ilyen gyöngyszem pl.: "Unmade Beds" helyett "London nights").

Visszatérve a szalvétatechnikához, érdekesség, hogy nyugaton annyira nem felkapott, mint Közép-Kelet-Európában, ill. az igazi "otthona" Németország, ott rendkívül népszerű, és nálunk is német hatásra honosodott meg. Amint divatba jött itthon, azonnal megszerettem, legfőképp azért, mert alapvetően faanyagra lehet vele a legjobban dolgozni, a fát pedig minden formájában imádom (sima, lyukas, kerek, szögletes, fehér... ja, nem, az más :P). Természetesen az idők során sok-sok újabb lehetőséggel gazdagodott a szalvétatechnikázók tárháza, pl. a textil- vagy az üvegdecoupage-zsal, én viszont maradok a fánál. Szerencsére rengeteg különböző fából készült tárgyat lehet kapni, a zsebkendőtartótól egészen a falióráig, és mivel mostanában folyamatosan terítéken van a lakberendezés és a pakolás (elsősorban szóban, bár lassan-lassan elkezdek a tettek mezejére lépni), elkezdtem irattartó papucsokat gyártani. Általában olyasmit szeretek découpage-olni, ami aztán valamilyen szinten hasznosítható is, a porfogóktól igyekszem megkímélni az ajándékozottaimat, saját magamat meg aztán pláne. Az irattartó kiváló jelölt, abból ugyanis soha nem elég (és tényleg!).

A trükk az egészben az, hogy a végeredmény esztétikai minősége tulajdonképpen nem is a kézügyességen múlik, hanem elsősorban a választott szalvétán, szépséges mintákból pedig nincs ám hiány, sőt! Egyik gyengém a szalvéta, ma is csak fedőlakkért és kék meg fehér festékért ugrottam be a hobbiboltba, aztán persze három plusz szalvétát is vettem, de ez kizárólag lenyűgöző önmegtartóztatásomnak volt köszönhető. Általánosságban akármit szeretnék is vásárolni, a végén mindig egy szakajtó szalvétával jövök ki. :-)

Némi vizuális illusztráció a fentiekhez (és igen, még Rémys szalvéta is volt!! :-)). A Klimtes és a párizsi sütis mai termés: