Ártatlannak látszó, a fiatalok öltözködéséről szóló cikket linkeltek be face-en, amit kivételesen elolvastam, mert kíváncsi voltam, mit mondanak erről a szakik (mivel már nem érzem magam a "fiatal generációhoz" tartozónak, kívülállóként szívesen hallom más nézeteit a témában). Ezzel a részével nem is volt gondom, ellenben a szövegben belefutottam egy fiatalember hozzászólásába (és azonmód fenn is akadtam rajta), akit a témában érintettként (mint fiatal pasi) idéztek. A bekezdés érdekessége, hogy a nőket tisztelőnek álcázott, valójában viszont kegyetlenül hímsoviniszta és ezért végtelenül cinikus kommentről van szó (aminél nem tudom eldönteni, hogy az-e a szomorúbb, ha az illetőnek fogalma sincs, mit mondott, vagy az, ha direkt így fogalmazott).
Íme a kérdéses szakasz:
Gábor, mérnök (25 éves): "A csajok sokszor túlzásokba esnek a külsejüket illetően. Én jobban kedvelem, ha valaki stílusosan és ízlésesen öltözködik, mintha mindenét kirakja a kirakatba. Persze egy ilyen nőt én is szívesen lefektetnék, de tuti nem mutatnám be a szüleimnek. Ha egy nő egyensúlyban van önmagával, azt feltűnő cuccok nélkül is észreveszik, és a haverjaimnak is inkább a szerényebb, visszahúzódóbb csajok jönnek be."
Már eleve lehidalok attól a mérhetetlenül leegyszerűsítő hozzáállástól, hogy vannak azok a lányok, akik kiteszik, amijük van, és ezzel szemben ott vannak a "szerény visszahúzódók". Agyam eldobom az ilyentől. Komolyan, hol él vagy milyen lelkivilággal van megáldva az, aki így látja a világot? Jómagam például nem vagyok "szerény és visszahúzódó", ellenben úgy érzem, rendelkezem némi intelligenciával és tudok disztingválni, ergo a közösségi oldalakon nem tarkítom az adatlapomat a bugyis-melltartós képeimmel (hanem azokat megtartom magamnak, meg annak, akire tartozik). Mert ugye léteznek különféle árnyalatok a zárdaszűz és a ribanc között, csak úgy mondom.
Másrészt amiért tulajdonképp nem csak elképeszt, de fel is háborít ez a beszólás, az mindaz, ami mögötte van (hehe, I. most olvasta el, mert átküldtem neki. Rövid, de velős reakciója: "pffffffff, a sötétbaromállatja". :-) Asszem, vette a dolgot :P). Merthogy hősünk a maga érett 25 évével és önmagával borzasztóan megelégedve konstatálja, hogy ő és a haverjai is a szerény, visszahúzódó lányokat preferálják az amúgy d***ni igen jó cicamacákkal szemben. Namármost, az ösztönöm azt súgja (bár tévedhetek, ez kétségtelen), hogy ha megkérdeznénk, szerinte ez a mondata pozitívan festi-e le a nőket, valószínűleg bősz igennel válaszolna, hiszen csupa elismerés minden szava. Hát lóf****t. Tulajdonképpen azt fogalmazza meg (és erről feltehetően lila gőze sincs, és akkor az még a jobbik eset), amit majd 15 év múlva feltehetőleg a gyakorlatban is alkalmazni fog: hogy vannak a feleségek és vannak a szeretők. Hogy ez a nők két külön kategóriája, és az egyik jó arra, hogy "bemutassam a családnak" (lásd később: főzzön, mosson, takarítson, nevelje a gyereket, biztosítsa a családi hátteret, "ízlésesen és stílusosan" megjelenjen), a másik meg arra, hogy "lefektessem" (lásd később: lefektessem).
De a legjobb, amikor mindezt még megfejeli azzal az önjelölt életmód-tanácsadó dumával, hogy a lényeg a belső egyensúly meg a kisugárzás, és akkor úgyis észrevesznek. Mármint kik? Akik d***ni akarnak majd, vagy akik be akarnak mutatni a családnak? Mert ugye, ha a korábbi eszmefuttatásból indulunk ki, ez egyáltalán nem mindegy.
Íme a kérdéses szakasz:
Gábor, mérnök (25 éves): "A csajok sokszor túlzásokba esnek a külsejüket illetően. Én jobban kedvelem, ha valaki stílusosan és ízlésesen öltözködik, mintha mindenét kirakja a kirakatba. Persze egy ilyen nőt én is szívesen lefektetnék, de tuti nem mutatnám be a szüleimnek. Ha egy nő egyensúlyban van önmagával, azt feltűnő cuccok nélkül is észreveszik, és a haverjaimnak is inkább a szerényebb, visszahúzódóbb csajok jönnek be."
Már eleve lehidalok attól a mérhetetlenül leegyszerűsítő hozzáállástól, hogy vannak azok a lányok, akik kiteszik, amijük van, és ezzel szemben ott vannak a "szerény visszahúzódók". Agyam eldobom az ilyentől. Komolyan, hol él vagy milyen lelkivilággal van megáldva az, aki így látja a világot? Jómagam például nem vagyok "szerény és visszahúzódó", ellenben úgy érzem, rendelkezem némi intelligenciával és tudok disztingválni, ergo a közösségi oldalakon nem tarkítom az adatlapomat a bugyis-melltartós képeimmel (hanem azokat megtartom magamnak, meg annak, akire tartozik). Mert ugye léteznek különféle árnyalatok a zárdaszűz és a ribanc között, csak úgy mondom.
Másrészt amiért tulajdonképp nem csak elképeszt, de fel is háborít ez a beszólás, az mindaz, ami mögötte van (hehe, I. most olvasta el, mert átküldtem neki. Rövid, de velős reakciója: "pffffffff, a sötétbaromállatja". :-) Asszem, vette a dolgot :P). Merthogy hősünk a maga érett 25 évével és önmagával borzasztóan megelégedve konstatálja, hogy ő és a haverjai is a szerény, visszahúzódó lányokat preferálják az amúgy d***ni igen jó cicamacákkal szemben. Namármost, az ösztönöm azt súgja (bár tévedhetek, ez kétségtelen), hogy ha megkérdeznénk, szerinte ez a mondata pozitívan festi-e le a nőket, valószínűleg bősz igennel válaszolna, hiszen csupa elismerés minden szava. Hát lóf****t. Tulajdonképpen azt fogalmazza meg (és erről feltehetően lila gőze sincs, és akkor az még a jobbik eset), amit majd 15 év múlva feltehetőleg a gyakorlatban is alkalmazni fog: hogy vannak a feleségek és vannak a szeretők. Hogy ez a nők két külön kategóriája, és az egyik jó arra, hogy "bemutassam a családnak" (lásd később: főzzön, mosson, takarítson, nevelje a gyereket, biztosítsa a családi hátteret, "ízlésesen és stílusosan" megjelenjen), a másik meg arra, hogy "lefektessem" (lásd később: lefektessem).
De a legjobb, amikor mindezt még megfejeli azzal az önjelölt életmód-tanácsadó dumával, hogy a lényeg a belső egyensúly meg a kisugárzás, és akkor úgyis észrevesznek. Mármint kik? Akik d***ni akarnak majd, vagy akik be akarnak mutatni a családnak? Mert ugye, ha a korábbi eszmefuttatásból indulunk ki, ez egyáltalán nem mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése