Milyen érdekes állatfaj az ember. Csak annak az egynek nem írok, és nem kérdezem, él-e, hal-e, aki nagyon számít. Persze tudom, ha kicsit is több esélye lenne annak, hogy ott volt akkor a helyszínen, azért rávenném magam, de hihetetlen, hogy még mindig vacillálok. Vagyis hogy már megint. Miért nem természetes, hogy ha ilyesmi történik, érdeklődöm? Vagyis miért nem érzem annak? És már soha nem fogom? Hová vezet ez az egész?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése