Procrastination

Szeretem ezt a szót, mert valahogy igazán jól kifejezi, amit jelent. Legalábbis számomra. Amikor megtanultam, valamiért bevésődött az agyamba és az érzékeimbe, és azóta is mindig eszembe jut, amikor arra gondolok, hogy már megint halogatok valamit. Mint most. Nem megy ez a fránya munka, legalábbis nem úgy, mint korábban. Hiába tudom, hogy Himalájányi szóhegyek tornyosulnak előttem, és folyamatosan kellene birkóznom velük, egy-két nekifutás és termékeny nap után megint megingok, és elmismásolok egy-két továbbit.

A.-tól persze épp tegnap kaptam ezért dicséretet (haha, jó helyre kell menni, tudom, hogy nála mindig támogatásra lelek, ha arról van szó, hogy végre hanyagolom a kötelességeimet a tágabb értelemben vett "élet" javára), de valahogy akkor sem érzem tőle jól magam. A legrosszabb az, hogy nem csak lelkileg, de fizikailag is kivagyok. Nem megy az a 14 óra sokszor egymás után. Ma reggel például ahelyett, hogy nekiálltam volna egy ilyen hasonló 14 órának, fél 12-kor keltem (akkor is csak önrugdosással, de hiába, ez a takony idő sem segít), aztán megnéztem a Last Chance Harvey-t audiokommentárral (Emma zseniális, mindig kifekszem attól a nőtől :D), közben ettem, majd körmöt festettem-matricáztam (rózsaszín-fekete, mi más?). Mindezt abban a tudatban, hogy előbb-utóbb úgyis kikötök a számítógép előtt, és legfeljebb a billentyűzet fogja díjazni a rajta kopogó stílusos körmöket. De még tudtam fokozni, és amikor háromkor úgy volt, hogy most már mindenképp elkezdek dolgozni, rájöttem, hogy akkor nézzük meg, mikor repüljünk Párizsba - és elkezdtünk I-vel jegyeket kutatni, próbafoglalni, meg hasonlók. Ez egészen 5-ig eltartott, amikorra is jól elhatároztuk, hogy akkor most már - ha lejár ez az őrült időszak - mindenképpen megyünk.

Dolgozni viszont azóta sem sikerült elkezdenem... Tudom, hogy most még megtehetem, és hogy jövő héttől vsz. nagyon rá fogok faragni, méghozzá legalább másfél hónapra, de egyszerűen képtelen vagyok (ráadásul ezt mondtam már két hete is, szóval a hatás valószínűleg hatványozott lesz). Amikor már majd nagyon szorít a határidő, nem lesz választásom, de most még feszítem azt a bizonyos húrt. Persze jó lenne, ha közben jól is érezném magam, mert így azért picit rányomja a bélyegét a hangulatomra a "kellene". Ezen persze meg majd A.-nál kell még dolgoznom.