Nyár van...

Vagyis épp ma nem annyira, de pl. vasárnap szinte perzselő volt a napsütés, és meglepő módon nagyon örültem neki. Ennek örömére tegnap vettem az Angliából importált hipermarket-üzletlánc egyikében (igen, a Tescóban :P) két fürdőruhát, egy bikinit és egy egyberészest (amiben egyébként legfeljebb annyi az anyag, mint egy bikiniben), és most meg vagyok elégedve magammal. Az továbbra is kérdés, kimegyek-e majd egyszer a strandra, hogy rendeltetésszerűen használjam is őket, és bár ez nem valószínű, azért örülök nekik. Utálom a strandot. Nem tudom, mit látnak benne az emberek, de egy pár évvel ezelőtt a tóparton eltöltött 5 nap végképp ráébresztett, hogy számomra ez rosszabb, mint a középkori kínzóeszközök. Már második nap szenvedtem, és kínomban direkt bementem még egyszer-kétszer átúszni a tavat, hogy azzal is teljen az idő, és úgy érezzem, csinálok ott valamit. Majd' megölt az unalom. Azóta teljesen kikristályosodott bennem, hogy én az a városnézős típusú nyaraló vagyok, mondjuk egy nap heverészéssel a parton, aminek tudom, hogy 24 órán belül vége van. De persze éppen ezért ahhoz már nem fűlik a fogam, hogy önálló programot csináljak a strandolásból. Mindenesetre ha a globális felmelegedés folytatódik, itthon is bőven jó lesz az a fürdőruha...