Énblog és őkblog - "One can only believe entirely, perhaps, in what one cannot see."
2010. április 27., kedd
Csak boldog akarok lenni
Miután sikerült rendezni munkabéli soraimat, és immár nem öt, hanem csak három különböző helyre dolgozom, az elmúlt két hétben sok mindenre jutott időm, amire december óta már nem. Találkoztam több baráttal (végre-végre), négy (!) filmet láttam a Titanic filmfesztiválon - illetve az egyik nem fesztiválfilm volt, hanem A próféta, amit egészen pontosan tavaly november 12-i bemutatója óta készültem megnézni, és hálás vagyok a forgalmazóknak, hogy a Kinóból átküldtek egy kópiát a Puskinba, így most sikerült több hónappal a premier után eljutni rá -, felszereltem a két Emma Thompsonos plakátomat a falra, és vasárnap "céges" kirándulásra mentem. Illetve ismert okok miatt kirándulni nem, de utána bográcsozni a Frankhegyi turistaházba már igen. Gyönyörű panoráma, isteni gulyásleves, még istenibb rétes, tűző napsütés, jófej emberek, ennél több nem is kell. Najó, ha egyszer netán megint tudnék kirándulni, az jól esne, de ezen kívül tökéletes volt, és szinte szokatlan élmény az elmúlt néhány hónap után, amikor tényleg szinte csak a számítógépemmel voltam kapcsolatban. Aztán B. volt oly kedves és hazahozott, és az autóban hallgatta ezt a számot. Teljesen rákattantam a refrénjére, hazaérve azonnal meg is kerestem, és azóta folyamatosan hallgatom. Zenei, főleg magyar zenei műveltségem elmaradottságát jelzi, hogy még korábban sosem hallottam, pedig már viszonylag régi (legalábbis pár éves) szám ez a Heaven Street 7-től. Annyira szívbemarkoló a dallama, és ahogy az angolok mondják, nagyon "catchy" (erre még mindig nem találtam jó magyar szót, a "fülbemászó" nem teljesen ugyanez). Most ideig-óráig ezzel váltom fel Alizée-t és Nolwenn Leroy-t, közben pedig csak ámulok és bámulok, hogy komolyan zenét hallgatok, én, aki számára a zene mindig csak valami másodrangú összetevője volt az életnek, ami mondjuk kreatívkodás közben hasznos lehet háttérzajnak, mert akkor úgysem lehet filmet nézni. Még CD-t is fogok venni, ha F. végre hajlandó lesz reagálni Belgiumból, hogy oké, megrendelhetem a nevére a cuccokat a francia Amazonról. Nem ismerek magamra.
Címkék:
Alizée,
Heaven Street 7,
kirándulás,
Nolwenn Leroy,
zene
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése