Státusszimbólum

Ez jutott eszembe valamelyik nap, amikor egyetlen 3 megállós oda-vissza villamosút során három ugyanolyan Fila-táskával találkoztam, mint ami az én vállamon átvetve is lógott, plusz egy másfajtát a villamos ablakából szúrtam ki valakin. Az utóbbi időben a Fila valamiért "ciki" lett. Az oka pedig az, hogy a Tesco hűségprogramjában több hónapon keresztül igen jutányos áron lehetett hozzájutni különféle darabokhoz, és hirtelen mindenkinek ilyen lett. Számomra megdöbbentő volt látni, hogy egy ilyen akcióval, ami valójában épp a márkát volna hivatott népszerűsíteni, egy viszonylag magas presztízsű brand tulajdonképpen elvágja maga alatt a fát. Legalábbis egy kis időre, és egy kicsit mindenképp. De miért is?

A Fila továbbra is az, ami eddig volt: jó minőségű és szerintem tetszetős cuccokat gyárt, amiket nem csillagászati, de azért "márkás" áron kínál. Jómagam például korábban épp az árfekvés miatt nem vásároltam Filát (sem), már ami a táskákat illeti (mert ugye egyéb sportfelszerelésre és sportruházatra nem igazán volt szükségem :)). Ebben az akcióban viszont bevallom, én is elcsábultam, nem utolsósorban azért, mert az oldaltáska, amit végül megvettem, praktikus, csinos, kellően uniszex, így feldíszítve az Eiffel-tornyos kulcstartómmal egészen a magam képére formáltam. És amikor már elkezdtem volna örülni, hogy végre van egy sportos jellegű táskám, amibe rengeteg minden belefér, mégsem elefánt nagyságú, amit mindenhez fel tudok venni (mert fekete), és ami sokáig bírni fogja velem a gyűrődést, arra leszek figyelmes, hogy akárhányszor felveszem, szembejön velem pár ugyanolyan, de ami még furcsább, hogy bizony ez zavar. De miért? És miért van az, hogy azért, mert így több ember jutott hozzá ezekhez a termékekhez, hirtelen megváltozik az egész márka közmegítélése - rossz irányban? Elképesztő, mennyire önkényes az öltözködés terén a "ciki" és a "menő" kategória kialakulása. Hogy az egyik minden racionális érvet nélkülözve átcsaphat a másikba, holott maga a termék mit sem változott. Érdekes, miért "gáz" és nem inkább érték az, hogy egy 13 éves kissrác ugyanúgy hordhat egy táskát, mint mondjuk a 20 éves lány, aki sportosan öltözködik, vagy én, aki rohangálok vele a városban - persze más-más összeállításban, másfajta kiegészítőkkel, és másféle (vagy épp semmilyenféle) díszítéssel.

A "Fila" egyik pillanatról a másikra jelenség lett, és bár azt szokták mondani, a felhang mindegy, a lényeg az, hogy beszéljenek az emberről, nem vagyok biztos benne, hogy ez egyértelműen jót tesz a márkának. Én a magam részéről éppen az ominózus villamosút után döntöttem el, hogy mostantól a saját értelmezésemet alkalmazom, és azért sem fog zavarni, ha szembetalálkozom vele máson. Elvégre a kulcsszó az önkényesség. A "ciki" éppolyan önkényes, mint elhatározni, hogy márpedig "nem ciki", akkor tehát elhatározom, és ez ilyen egyszerű.

A Tesco újabb akciójában Tefal-termékekért lehet pontot gyűjteni, és mivel épp össze kellene szednem némi hozományt :P, hát nem is jöhetett volna jobbkor ez a lehetőség. Valójában pont az indította el a fenti gondolatmenetet, hogy a nyakam teszem rá, bármennyi háziasszonynak lesz is Tefal serpenyője, azért senki sem fog kinézni, ha nálam is olyat lát. Hát nem érdekes, hogy működik a világ? Annyi biztosan megállapítható, hogy a főzőedénymárka nem számít státusszimbólumnak. Vagy lehet, hogy ahhoz más körökben kellene mozognom.:)

11/11/11

Még jó, hogy van facebook, így legalább értesülök róla, milyen jeles nap ez a mai. Mindenki azt kérdezi, mivel ünnepeljük meg ezt a soha vissza nem térő (akarom mondani kizárólag száz év múlva visszatérő) alkalmat. Az, hogy nem dolgoztam, és vettem egy Bruno Banani táskát 40%-os áron, meg egy szürke gyapjú franciasapit és szintén szürke gyapjú miniszoknyát, ünneplésnek számít? Azt hiszem, az első tétel mindenképp. :)

Nem terveztem el előre, de spontán úgy döntöttem, kimozdulok, és épp belefutottam a Joy vásárlási lázba. Ha már pedig így történt, bóklásztam kicsit, és nagy örömömre találtam végre lila - sötét, padlizsánlila - színű táskát, amit olyan régóta keresek. Csinos, nincs teleütve szegecsekkel, meg teleszórva csillámmal, elég nagy, de nem túlságosan, és legfőbb előnye, hogy félár mínusz 20%-ért jutottam hozzá. Ez egyébként csak azért fontos, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nálam a 11 ezer forint egy táskáért még mindig messze túlmegy a lélektani határon. A mai viszont igazi rátalálás volt, úgyhogy nagy mázli, hogy a fentiek az anyagi lehetőségeimre is gondoltak. :D

Egyébként visszatérve az elejére, tényleg van, aki bármit másképp csinál ma a dátum miatt? Elvben tudom, hogy különleges ez a nap, mégsem érzek semmit. Vajon kellene? Az például eszembe sem jutott, hogy lesz egy olyan pillanat, amikor az óra 11 óra 11 perc 11 másodpercet mutat... Egyelőre talán inkább csak örülök, hogy szabaddá tettem magamnak ezt a rendkívüli napot.

Cukorból van

Ez a videó kétségtelenül, méghozzá rengetegből. Bámulatos, mire képes az emberi kreativitás, na meg a türelem. :) Kina Grannis dalához majd' két évig készítették stop-motion technikával a klipet, 288 ezer "jelly bean" cukorka felhasználásával. A jelly bean art ma - mint megtudtam - már fogalom, művészi vénával (és feltehetőleg birkatürelemmel) megáldott alkotók készítenek mindenféle képeket cukorkából. A neten a legtöbb találat portré, ami mögött nem tudom, van-e valami művészi megfontolás, mindenesetre ezek az igazán látványos művek.



A videóhoz készült werkfilm is, két év alatt minden bizonnyal bőséges anyag gyűlt össze hozzá. Érdemes azt is megnézni, majd az ismeretek birtokában visszanézni a klipet. Egyszerűen zseniális, az eredmény legalább annyira, mint az ötletek, amelyekkel megvalósították. Ami még a cukorkarakosgatásnál is jobban lenyűgözött, az az, hogy az énekesnő is valóban része volt a stop-motionnek, vagyis a szájmozgása is cca. 2300 képkockából áll össze. Ha belegondolok, hogy egyesek még folyamatos videón sem tudnak normálisan tátogni, csak azt mondhatom, chapeau. Még jó, hogy nem abban a korban van, amikor másfél év alatt sokat változik, mert ha azt vesszük, hogy két adott képkocka "felvétele" között több hónap is eltelhetett, itt aztán minden filmnél fontosabb volt a continuity. :-)

Oui, je parle...

És végre! Öt éve készülök erre, most bekövetkezett: francia tanfolyamra járok. :-) Pontosabban szólva bekönyörögtem magam egy B2-es szintű csoportba, és bár a tanár azt mondta, haladjak inkább át a pénteki nyelvvizsga-előkészítőbe, sikerült meggyőznöm, hogy bőven van még mit tanulnom, és ne kényszerítsen rá, hogy tesztekért otthagyjam a gyönyörű tankönyvemet. Merthogy pont ez hiányzott nekem mindig: szépséges, színes-szagos tankönyv, konkrét, kézzelfogható, leírt francia szavakkal. Szinte fizikailag éreztem, hogy a röpke másfél óra alatt élettel telnek meg a fejemben a native language environmentben magamra szedett kvázitudás halovány foltjai. Mint amikor elkezdjük besatírozni feketével a gyertyával rajzolt képet, és hirtelen körvonalazódik, amit a fehér papíron eddig csak sejteni lehetett.

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem kell ez a megerősítés. Olyan, mintha most építeném a jó kis betonalapot a csilli-villi tető alá. Ilyen a franciatudásom. Fake. (Annyira, hogy még ez is angolul jön belőlem.) Nagy a füstje, szépen szól, amikor ki tudok nyögni valamit, első pillantásra tökéletesnek tűnik. Csak ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, akkor jövünk rá, hogy egy hámozott lufi az egész. Folyékonyan használok - több esetben helytelenül - ötszáz szót, miközben olyan alapvető hibákat követek el, amilyeneket angolból már általánosban is szégyelltem volna. Mert azt a nyelvet megtanultam. A franciát nem. Az csak rám ragadt, és a ragadás nem elég. Most megpróbálom szépen aládúcolni ezt az egészet - és roppantmód élvezem! :) Hiányzott már a tanulás, és itt most van mit elsajátítani. Amikor nyáron segítettem I.-nek az A2.1-es tanfolyamra tanulni, és egy csomó dolog megvilágosodott bennem, azt jelzésértékűnek vettem, hogy nem kell attól tartanom, túl sokat tudok. Ráadásul ez a heti kétszer másfél óra szent, és csak az enyém. Semmi sem jöhet közbe, legkevésbé munka - a járulékos előnyök egyike. :) Egyedül azt sajnálom, hogy nem intenzívebb a tanfolyam, de állítólag mindig negyed órával többet maradunk, tehát alkalmanként ennyivel meghosszabbodnak az élvezetek. :)

Heten vagyunk, két fiú, öt lány, és mindenki nagyon aranyosnak tűnik, ráadásul a tanárnő is irtó jó fej, úgyhogy mi is kellene még? Ja, igen, egy jó könyv. Az megvan. Átlapozva Cath-ot nem találtam benne, de Nathalie már befigyelt egy újság címlapján, meg van szó Liege-ről is legalább kétszer, úgyhogy azt kell mondanom, eltalálták az igényeimet. Sőt, még a Cath-os kijelentésem sem igaz, ugyanis Alain Souchon-ról írtak egy rövidke életrajzot, és példaként épp az "Allo maman bobo" c. dalát említik, amit egyszer Cath-tal énekelt a televízióban. Arról nem is beszélve, hogy a munkafüzetet még nem nyálaztam végig, elképzelhető, hogy rábukkanok még releváns információmorzsákra. Most megyek, és olvasok egy kis Jacques Prévert-verset.

Ilyenkor mindig az fordul meg a fejemben, hogy van, aki nem szeret nyelvet tanulni. Az meg hogy lehet???

Say goodbye to the world you thought you lived in

Hát sosem gondoltam volna, hogy ezt a számot Mika énekli. Beleszerelmesedtem. Mellesleg, aki tudja, nézze a The Good Wife-ot. :-)

:)

Ah, micsoda nap! Hosszú ideje először igazán jó kedvem volt. Olyan fejjel jártam-keltem, mint ez a smiley itt a címben. Pedig franciául meg kellene tanulni, és nem tudhatom, mire lesz elég amit ma alkottam, de magammal egyszerűen meg vagyok elégedve, hát hiába. :-) Egy kis szubjektív vállveregetés. Az objektívért pedig (remélem) még várok másfél hónapot.

0-24

Az embereknek elég érdekes fogalmaik vannak a non-stop szolgáltatásokról. Az úgynevezett "0-24"-es gázszerelést kínáló szervizeknek legalábbis biztosan. Kérdem én, ha szombat éjjel háromnegyed 12-kor a 10 hívott számból 7 nem veszi fel, egy véletlenül felveszi (valószínűleg félálomban), utána kaparászás hallatszik, majd szétkapcsol és a következő próbánál már a hangposta felel, a kilencedik meg nem érhető el, akkor mi értelme van folyamatos szolgálatként hirdetni magunkat? (A tizedik és egyetlen kivételnek, aki felvette a telefont, és aki ezáltal erősíti a szabályt, mentségére szolgál, hogy csak azért nem tudott kijönni, mert épp dolgozott, és számításai szerint hajnalban végzett volna.) Ha vasárnap reggel visszahívnak, hogy ja, éjszaka hívtak erről a számról, most már tudunk menni, menjünk-e még, akkor miért nem írják ki a csili-vili honlapra, hogy bár persze a marketing megköveteli az "éjjel-nappal hívható telefonszám" szöveget, de éjjel azért kíméljük meg őket? És teszem azt, ha nem az lett volna a gond, hogy egy radiátorszelepen keresztül kiömlik a rendszer teljes víztartalma, hanem mondjuk szivárog a gáz, akkor az éjszaka közepén kihez forduljon az ember (lánya) panasszal? Á, elleszünk még így reggelig, hátha nem robban ránk a lakás. Komolyan, néha egyszerűen csak nem értem, miért ennyire nehéz itt minden.