A cause de l'automne :)

Az előző bejegyzés címét megtehetném akár a blog alcímének is, kicsit elmaradtam az írással. Még Cannes-ról sem számoltam be, egyszerűen nem maradt rá energiám, meg főleg időm, közben pedig persze veszített némileg az aktualitásából. 

Most viszont nem kell hosszú beszámolót összehoznom, tehát jó hír: megjelent Alizée első dala az új albumáról. Maga a korong majd csak szeptemberben kerül a (virtuális) boltokba, de a múlt héten hirtelen kiderült, hogy az első single már a héten várható, így nagy volt az izgalom. Azt lehetett tudni, hogy az előző két lemez kicsit elektrósabb (egyedibb, érdekesebb, művészibb, nekem-jobban-tetszik) vonala után Alizée visszatér a populárisabb műfajhoz. Én ugyan messze jobban szerettem az utolsó két albumát, mint a Mylene Farmer-féléket, de megértem, hogy így döntött, mert sajnos nem sokan osztották a véleményemet (legalábbis az eladási statisztikák szerint). 

Egyelőre Alizée hivatalos oldalán lehet meghallgatni a dalt (előtte e-mailt kell megadni a hírlevélre való feliratkozáshoz), de persze a rajongók rögtön fel is töltötték mindenféle formában YouTube-ra, úgyhogy már ott is hallgatható (erről majd egy későbbi posztban, ha lesz rá időm, meg energiám). Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a teljes album, fura így nyárra egy melankolikus számmal előrukkolni, aminek még a címében is szerepel az "ősz". Azért persze tetszik, naná. :) 

[audio] Alizée - A cause de l'automne (nouveau... by alizee-official

And the rest is silence

Az imént olvastam, hogy elhunyt Géher István. Annyira sokkoló, mert teljesen váratlanul ért. Itt pityergek, hogy megtörtént a lehetetlen. Az egyetemen, amikor ilyen tanárok vettek körül, még igazából fel sem fogtam, milyen nagy dolog, hogy egyszerű kis lényem is ott ülhet és tőlük tanulhat. Közben persze mégis egyfajta félistenként tekintettem ezekre a nagy elmékre, és kialakult bennem az érzés, hogy ők soha nem szűnhetnek meg létezni. Voltak, vannak és lesznek, mindig is. Géher István pedig különösen olyan volt számomra, mint egyfajta intézmény, az intézmények pedig örökre fennmaradnak, nem igaz? Imádtam az óráit, még a péntek este 6-kor kezdődő Shakespeare filmen kurzusára is lelkesen jártam, ahol rendszerint dugig megtelt a Dürer Café, pedig normális esetben egyetemista abban az időpontban már nem tette be a lábát az épületbe (legfeljebb bulizni, de a bulikat meg általában csütörtökön rendezték). Máig emlékszem, amikor a Vízkeresztet néztük, és megjegyezte, hogy Helena Bonham Carter egyébiránt sokkal szebb, mint Imogen Stubbs. :-)) Amikor pedig az Eötvös Collegiumban Kállay Gézával együtt felvételiztettek, az már önmagában is egy élmény volt (és még csak fel sem vettek :)). Persze ennél sokkal többet adott. Hálás vagyok, hogy volt szerencsém részt venni a szemináriumain. Nyugodjon békében.