Kedvenc királynőm Budapesten :)

Nagyon eltűntem innen, pedig lett volna mit írni. El is kezdtem, szép részletesen, de aztán nem volt időm befejezni, és elszállt a pillanat aktualitása. Pedig azért igencsak erős volt ez az aktualitás, meg kell hagyni. Találkoztam élőben A királynővel, aki egyébként éppen olyan, mint amilyennek a képernyőn keresztül vagy az interjúkból tűnik: poénos, bohókás, még mindig csinos nőce, aki egyszerre áll két (saját bevallása szerint igen vastag :)) lábbal a földön, és mégis valami teljesen éteri benyomást kelt. Nem véletlenül játssza ugyanolyan hitelesen a vérbeli parasztasszonyt és II. Erzsébetet. Már azon fölül, hogy piszok jó színésznő, persze. Két hete itt járt Helen Mirren, én pedig ott jártam, ahol ő, aminek gyümölcse egy autogramos fotó, egy darab feledhetetlen élmény, pontosan két váltott mondat angolul, amelyek közül az egyik L-t illeti, és tonnányi sajtós fotó, amin ott vigyorgunk, lévén végre "páholyjegyünk" volt a vörös szőnyegen. Egy hónapon belül élőben találkoztam a három legeslegkedvencebb színésznőm közül kettővel - hiába, mégiscsak az élet a legjobb forgatókönyvíró. És hogy megadjam neki az esélyt a történet lekerekítésére, már latolgatom, hogy Cannes-ba is el kéne látogatni. Persze mindent csak apránként, majd ha eljön az ideje.

Addig is, íme egy kiváló fotó Mészáros Márton jóvoltából, aki ugyan nem tudom, hogy került a hátam mögé, mindenesetre sikerült egy tökéletes képet elkapnia, pont amilyet szerettem volna, csak hát egyszerre ugye nem tudok fényképezni és autogramot kérni is. Az a legjobb benne, hogy blogkompatibilis: csak a kezem látszik, de a lényeg így is rajta van. :)

Forrás

Az utóbbi egy hónap sűrű történéseit pedig igen jól példázza az a párbeszéd, ami pár nappal a Helen-féle bemutató után zajlott le köztünk I-vel:

Én: Kedden nem érek rá.
I.: Miért, Judi Dench Magyarországra jön?

Ja, egynek jó. :D És apropó, tessék "Az ajtó"-t olvasni és nézni. Zseniálisak a nők. Szabó Magda, Helen Mirren és Martina Gedeck egytől egyig.

Napi bölcsesség

A facebook üzenőfalán a legtöbb esetben áradnak az életbölcsességek, amelyek közül nem mindet szoktam elolvasni, és még ritkábban történik meg, hogy úgy érzem, igazi üzenete van számomra a látottaknak. Talán ezért van, hogy amikor néha rátéved a tekintetem valamire, az többnyire nem véletlen. Az elmúlt bő egy hét tanakodására azt hiszem, frappáns válasz volt az élettől ez a kis szösszenet, különösen annak első két sora - a többi logikusan nem releváns. Note duly taken.

Akinek tetszel... Megjegyez !
Akit érdekelsz... Megkeres !
Aki szeretne veled lenni... Szakít Rád időt !
Aki látni akar téged az... Látni is fog !
Aki vágyik Rád.. Bizonyít !
Aki szeret... Megbecsül !
A többi csak kifogás !!

Láss is, ne csak nézz

Mielőtt átkeresztelhetem a blogot Meryl Streep fanbloggá, leírom, hogy voltam jobb agyféltekés rajztanfolyamon, és bizony, hölgyeim és uraim nem csalás, nem ámítás, tényleg MŰKÖDIK! És ezt olyasvalaki mondja, akinek nagyon nem jönnek be a mindenféle sikertanfolyamok és a "minden jó lesz, mert azt mondom hogy jó lesz" mentalitású kurzusok. Ebben éppen az a lényeg, hogy nem kábítanak, hanem tények vannak, és ezek valóban mindenkire érvényesek. Melegen ajánlom. Az eredményt (amint elkészül, mert lassú vagyok, mint állat) nem teszem fel ide, mert annyira élethű, hogy felismerhető vagyok rajta :P. De ha esetleg lesz időm mást rajzolni, azért majd talán valamelyiket megosztom, bizonyítékképp.

Kb. másfél éve munkál bennem, hogy szinte zsigeri igényem a rajzolás - de amint kezembe fognám a ceruzát, beleütközöm a saját korlátaimba, hogy tudniillik nem tudok rajzolni. Nem tud kijönni, ami ott buzog bennem, mert nincs hozzá tudásom, hogy megjelenítsem. És íme, megtaláltam a megoldást. Annyira felszabadító, el nem tudom mondani! Hogy még ha sok időbe telik is (egyelőre), és van is még mit gyakorolni, akkor is TUDOK rajzolni! Nem kívánom ezzel keresni a kenyerem, tökéletesen kielégít, hogy végre tudok jobb agyféltekével látni, és papírra vetni, amire alkalmasint kedvem támad.