Ezek lennénk mi. Én meg Z, aki tulajdonképpen másfél hete bejáróstábor-szerűen itt tölti a napjait, és segít, mindenben. És hogy min győzedelmeskedtünk? Halált megvető bátorsággal és elszántsággal több kiló redván, ami nevezetesen a konyhában találtatott. Az hagyján, hogy három hete folyamatosan takarítok, és alig van látszata (nem, hatodszor már nem voltunk hajlandók felmosni a szobám padlóját a festők után), de ez, ez mindent felülmúlt.
Ha valaki valaha egyszer még feltenné nekem a kérdést, miért ragaszkodom mániákusan ahhoz, hogy a konyhában csakis egybefüggő szekrénysor lehet beépített készülékekkel, az egyes elemek közötti "lyukak" nélkül, szíves figyelmébe fogom ajánlani az alábbi képeket:
Ha valaki valaha egyszer még feltenné nekem a kérdést, miért ragaszkodom mániákusan ahhoz, hogy a konyhában csakis egybefüggő szekrénysor lehet beépített készülékekkel, az egyes elemek közötti "lyukak" nélkül, szíves figyelmébe fogom ajánlani az alábbi képeket:
A kiindulási pont:
Nekiestünk:
És a végeredmény:
Egy gyors slideshow azt a benyomást keltené, mint a tisztítószerreklámok, volt mocsok, nincs mocsok, de a pompás átváltozás látszata ellenére az első és a harmadik fotó készítése között lazán eltelt 2 óra, ha nem több. (Ha valaki szerint a képről nem tűnne elég durvának, élőben sokkal rettenetesebb volt - a hadművelet két acélsúroló és jópár dörzsiszivacs életét követelte.) Ilyenből ráadásul volt még két oldal a tűzhely másik felén, és hozzá kell tennem, hogy azt az elmúlt 5 és fél évben szinte kizárólag teafőzésre használtuk, a sütőt pedig ki sem nyitottuk. Az egész konyha takarítása végül a tervezett pár óra helyett két napba telt (mint oly sok minden az elmúlt három hétben), és a végére tényleg úgy éreztem, emberfeletti képességekkel rendelkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése