Belle de Jour

Ma Wampon jártam, és életemben talán először igazi kincsre leltem úgy, hogy nem kutattam, csak összetalálkoztunk. L. barátnőm B. barátnőjének szeretett volna ajándékot venni, ezért körbekémleltük az ékszeres standokat. Találtunk egy lányt, aki festmények részleteivel, illetve a mozi és az irodalom világából származó nagy személyiségek portréival díszíti az ékszereit. Az ilyen csecsebecséken vagy tárgyakon a filmvilág nagy nőalakjai közül rendszerint mindig ugyanazok szerepelnek (erre jó példa a már említett Audrey-s faliképem), ezért ma is rájuk fókuszáltam. Volt Marilynes, Audrey-s, és már épp nyúlni akartam utóbbi után, hogy jobban szemügyre vegyem, amikor mellette megpillantottam ezt:

Mondanom sem kell, leesett az állam, ugrottam egy nagyot, és mondtam, hogy na akkor ezt most, nekem, azonnal. Az alkotó leányzó megjegyezte, hogy látja, nagy rajongóval van dolga, én pedig megerősítettem, hogy bizony ám. Jól megbeszéltük, hogy Cath-tal szinte sosem illusztrálnak tárgyakat, bár ez véleményem szerint talán azzal magyarázható, hogy még él, így legyen bármekkora ikon is, talán mégsem helyénvaló táskákra és fülbevalókra applikálni az arcképét. Szerencsére van, aki másképp gondolta, így ez a darab mától az én fülemben lóg majd. Egy perccel később aztán megérkezett egy francia vendég, és kiderült, hogy a fülbevalókat elkövető művészhölgy kiválóan beszél franciául, sőt, jövő héten utazik is Franciaországba. Ezzel összeállt a kép, valahol sejtettem, hogy nem lehet véletlen a választás. De annál jobb nekem. Mától A nap szépét viselem a fülemben.

Megcsináltam

Ezt, itt. Nálam így néz ki. :)

Az ötletet Kata, hivatásos rebútorkészítő és Ikea-hacker adta, akinek nagyon hálás vagyok, mert nemcsak, hogy gyönyörű ez a virágtartó csillárként, de abszolút gyors, egyszerű és költséghatékony megoldásnak bizonyult, amely jellemzők most kivétel nélkül a legjobbkor jöttek.

Hétköznapi hősök

Ezek lennénk mi. Én meg Z, aki tulajdonképpen másfél hete bejáróstábor-szerűen itt tölti a napjait, és segít, mindenben. És hogy min győzedelmeskedtünk? Halált megvető bátorsággal és elszántsággal több kiló redván, ami nevezetesen a konyhában találtatott. Az hagyján, hogy három hete folyamatosan takarítok, és alig van látszata (nem, hatodszor már nem voltunk hajlandók felmosni a szobám padlóját a festők után), de ez, ez mindent felülmúlt.

Ha valaki valaha egyszer még feltenné nekem a kérdést, miért ragaszkodom mániákusan ahhoz, hogy a konyhában csakis egybefüggő szekrénysor lehet beépített készülékekkel, az egyes elemek közötti "lyukak" nélkül, szíves figyelmébe fogom ajánlani az alábbi képeket:

A kiindulási pont:

Nekiestünk:

És a végeredmény:

Egy gyors slideshow azt a benyomást keltené, mint a tisztítószerreklámok, volt mocsok, nincs mocsok, de a pompás átváltozás látszata ellenére az első és a harmadik fotó készítése között lazán eltelt 2 óra, ha nem több. (Ha valaki szerint a képről nem tűnne elég durvának, élőben sokkal rettenetesebb volt - a hadművelet két acélsúroló és jópár dörzsiszivacs életét követelte.) Ilyenből ráadásul volt még két oldal a tűzhely másik felén, és hozzá kell tennem, hogy azt az elmúlt 5 és fél évben szinte kizárólag teafőzésre használtuk, a sütőt pedig ki sem nyitottuk. Az egész konyha takarítása végül a tervezett pár óra helyett két napba telt (mint oly sok minden az elmúlt három hétben), és a végére tényleg úgy éreztem, emberfeletti képességekkel rendelkezem.