Emancipáció és családon belüli erőszak

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak" - Varga István, Fidesz

Ilyen és ehhez hasonló velős gondolatok láttak napvilágot vezető politikusainktól egy csokorba szedve. És akkor ne szitkozódjak, ahogy a torkomon kifér. Hát nem fogok. Ellenben továbbra is mérhetetlenül felháborít, hogy valaki, aki annyira sötét és korlátolt, hogy még csak fel sem fogja, mit mond ki, az ma emberekről döntéseket hozhat. Számolatlan ponton bicsaklik meg a logika ebben az egy mondatban, első pillantásra az alábbiak szúrják ki a szememet:

1. Köztudott, hogy családon belüli erőszak csak és kizárólag gyermektelen családokban történik. Soha, sehol nem hallottunk még olyanról, hogy aki a társát veri vagy terrorizálja, az veri vagy terrorizálja a gyerekét is, illetve fordítva. Továbbá olyanról sem, ahol mindkét szülő veri vagy terrorizálja a gyereket. 

2. Mindennek a rákfenéje az, hogy a nők nem hajlandók gyereket szülni, nevelni. Ezért nem lehet őket megbecsülni. Vagyis egy nő önmagáért, önmagában nem érdemel megbecsülést: ha nem szüli meg a kellő számú gyereket, szinte törvényszerű, hogy majd jól megalázzák, félelemben tartják, talán még el is agyabugyálják. De hát ha egyszer nem szült gyereket, mégis mire számított?

3. Tegyük fel, hogy akad olyan nő, akinek az az álma, hogy otthon maradjon a 4-5 gyerekével és nevelje őket - ilyen ugyanis biztosan létezik, hiszen sokfélék vagyunk, és ez így is van rendjén. Mégis ki az, aki ma ezt megteheti Magyarországon? A konkrétumok szintjén maradva ez ugyanis azt jelentené, hogy a férfinek 6-7 fős családot kellene egy fizetésből eltartani (plusz családi pótlék, de akkor is). Elhiszem, hogy van, aki megengedheti ezt magának, de arra pontos statisztikák nélkül is mérget veszek, hogy nem a nagy többség. Odáig már szinte el sem merészkedem, hogy mindennek nem csupán a nőkhöz van köze - a férfiakat sem kérdezi meg senki, hogy van-e kedvük a szülőgép mellett eltartógépet játszani.

4. Tegyük fel, hogy az előző forgatókönyv mindenki teljes megelégedésére megvalósítható, majd az anyuka a 4-5 gyermek megszülése után - egy másik, hasonlóan lényeglátó fideszes politikusi megjegyzéssel összhangban - úgy dönt, hogy most már jöhet az önmegvalósítás. Mondjuk, hogy egyetemet még végzett, tehát úgy 23-24 éves kora körül szülte az első gyerekét. 3-4-5 gyereknél is reális kb. 10 év otthonmaradással számolni, de 7-8 egészen biztosan összejön. Nos, az is köztudott, hogy a munkaerőpiacon kapkodnak a nulla munkatapasztalattal rendelkező - és nem csak hogy papíron tapasztalatlan, hanem konkrétan soha még nem dolgozó - 32-34 éves sokgyermekes anyukákért.

Csak hogy egyértelmű legyen, nem az a baj, hogy beszélünk a népességfogyásról, ez ugyanis valós probléma, és érthető, ha megpróbálnak valami megoldást találni rá. A gond ott van, hogy - a jelek szerint gondolkodással nem megerőltetve magukat - az érintett honatyák megmondják a tutit, ez így van, ez ezért van, és ezért mindenkinek ezt KELL tennie. Nem strukturális változásban gondolkodnak, hanem egyszerű választ adnak, ami éppen azért necces, mert a probléma viszont egyáltalán nem egyszerű. Beleszólnak a magánéletembe, sarokba állítanak, köteleznek, parancsolnak, egyszóval úgy bánnak a társadalom tagjaival - nőkkel és férfiakkal egyaránt, egyébként -, mint egy gyerekkel. Fekete és fehér. Nincsenek kompromisszumok, nincsenek árnyalatok, nincs stratégia, csak kinyilatkoztatások és instant megoldások.

Mindebben pedig az a legveszélyesebb, hogy keverik a szezont a fazonnal. Az mindig gyanús, ha valaki meg van győződve róla, hogy ő a végső és egyetemes igazság birtokosa, de az idézett kijelentések szerzőinél még egy giliszta is nagyobb pszichológiai intelligenciával rendelkezik. Összekutyulják az emancipációt, a népességfogyást és a családon belüli erőszakot - ami nyilvánvalóan súlyos következményekkel járhat. Merthogy a nőket, vagy ha úgy tetszik, akkor a nők önmegvalósítását teszik felelőssé a népességfogyásért, de nem csak azért, hanem egyenesen a családon belüli erőszakért is - retorikával olyan összefüggéseket teremtve jelenségek között, amelyek nem léteznek, ne adj' isten éppen a sugallttal ellentétes módon érvényesülnek (lásd önmegvalósítás és családon belüli erőszak). És nem fogják fel, hogy ez már önmagában erőszakos kommunikáció. Itt kezdődik a nők elleni erőszak (átfogóbb szinten pedig a bárki elleni erőszak). Merthogy az elhangzott mondat - számító gonoszság helyett szimpla korlátoltságot feltételezve a háttérben - óriási tévedés. A családon belüli erőszak okai ennél jóval összetettebbek, és ahogy idézett politikusaink közelítik meg, abban a formában annak semmi köze sincs ahhoz, ki hány gyereket vállal. Ellenben lehet köze hozzá, méghozzá akkor, ha önálló, felnőtt, független embereket belekényszerítenek olyan helyzetbe, amit nem akarnak, és amelyben tehetetlennek érzik magukat, ezért a frusztrációjukat - a legkisebb ellenállás elve szerint - azokon vezetik le, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Hány ilyen esetet látunk, csak azért, mert becsúszik a gyerek, vagy mert amikor két ember rájön, hogy együtt nem működnek tovább, akkor az anyagi korlátok miatt nem tudnak emberi módon szétválni, hanem benne ragadnak egy mindenkit mérgező kapcsolatban. Fontos persze, hogy az erőszakhoz kell valaki, aki erőszakos személyiség, tehát nem törvényszerű, hogy rossz helyzetben kialakul a családon belüli erőszak. Csupán sokkal, sokkal nagyobb az esély rá, tekintve, hogy nagyon kevés a mentálisan maradéktalanul kiegyensúlyozott személy, és szélsőséges helyzetekben még azoknál is elszakadhat a cérna, akik egyébként viszonylag normálisak. A fenti fantasztikusan alaposan átgondolt kijelentés tehát önmagát cáfolja meg - minél több gyereke van ugyanis egy nőnek, annál kiszolgáltatottabb a helyzete, és annál jobban terrorizálható. Tehát ha a körülmények és az érintettek személyisége miatt létrejöhet az erőszakos családi környezet, azt akárhány gyerek szülésével sem lehet meggátolni, sőt. Az erőszak definíció szerint a másik fél elnyomásán alapul - a megoldást éppen ezért kizárólag az jelentheti, ha önmagukat megfelelően ismerő, megvalósító, független és lelkileg egészséges emberek saját, önálló elhatározásból alapítanak családot. Az elnyomás, az elfojtás, a kényszer erőszakot szül. Pun intended.

Hasonlóképpen - örök téma, de akkor ismét elmondom -, millió ezer oka lehet és van annak, ha egy nő nem szül rögtön 20 évesen 2-3, de inkább 4-5 gyereket, vagy esetleg sosem szül ennyit, esetleg egyet sem szül. SZEMÉLYES okok, amibe az államnak semmi beleszólása. Mert például nincs kitől, nincs kinek, nincsenek meg hozzá a körülmények, a nő (vagy ha már itt tartunk, a férfi) nincs felkészülve még a szülőszerepre, az érintett erőszakos családból jött és soha az életben nem kockáztatná meg, hogy hasonló élményeket kelljen átélnie, egyszerűen csak nem akar gyereket stb. stb. A testem és az életem felett én rendelkezem, az egyetlen ember, aki érdemben befolyásolhatja az ezzel kapcsolatos döntésemet, az a másik érintett, a párom, aki részt fog venni a gyermek nevelésében, senki más. Az erőszakos kommunikációhoz visszatérve - ez is az, társadalmi szinten. Azt közvetíteni, hogy az egyes ember elszámolással tartozik az államnak azzal, hány gyereket pottyant ki a nagy magyar haza megmentésére. Hát nem tartozik. Ellenben lehetne arról beszélni, hogyan ösztönözhetők gyermekvállalásra azok, akik ezt igazán szeretnék, hogyan segíthet nekik abban az állam, hogy megteremti az ehhez szükséges körülményeket. Arra mindig lehet hivatkozni, hogy ez csak kifogás, de felesleges, ugyanis ha valaki utánaszámol, be fogja látni, hogy Magyarországon nem egyértelmű ma még 2-3 gyereket sem vállalni, nemhogy 4-5-öt. Persze, ez nehezebb, mint ráfogni az egész jelenséget a nőkre. A nő maradjon a kályhánál, szüljön, neveljen, fogja be a száját. Nem azért, mert egy önmegvalósító nő nem képes egyidejűleg gyermeket is nevelni, hanem mert ez jóval bonyolultabb helyzetet teremt, ami a férfiaktól is áldozatot kíván, és mert nem feltétlenül lesz belőle egy alomnyi utód, hogy a magyar haza is jól járjon. Tehetetlen, lusta, vak és nem mellesleg önmagukat felsőbbrendűnek gondoló (ám valószínűleg kisebbségi komplexusokkal küzdő) férfiak örök fegyvere kikiáltani a nőket bűnbakká ebben a kérdésben. Mert szülni nem tudnak helyettünk. Kár, hogy éppen ilyenek ülnek a döntéshozói székekben. És kár, hogy még mindig nem tudják megérteni, attól, hogy mi tudunk, nem ebben merül ki minden érdemünk.

Pink stilettos

Kell. Az. A cipő. O.o :)

Mellesleg Catherine Deneuve ma Velencében van. Én nem. 

Azt hiszem, most egyéb érdekességről továbbra sem tudok beszámolni.

Akkor is hülye ez a telefon! x-(

Az éterbe kiáltok segítségért bárkinek, aki tud ezzel mit kezdeni: az igaz lehet, hogy a Samsung Galaxy Ace-en az sms-hang megegyezik a különféle értesítések hangjelzésével??? O.o 

Talán nem túlzó és egyedi kívánság: NEM óhajtanám, hogy minden egyes e-mail érkezésekor pingeléssel cseszegessen a telefonom, ellenben az sms-t, ha lehet, szeretném meghallani. Ergo, ha mégis úgy van, hogy a kettő egy és ugyanaz (erre utal az is, hogy ez idáig sem találtam külön sms hangbeállítást), akkor az nem működik, hogy csendesre állítom az értesítési hangot, hiszen akkor az sms-t sem fogom hallani. Alternatív megoldásként esetleg nem lehet valahogy kikapcsolni az értesítéseket?

Vagy most komolyan én vagyok széles-e világon az egyetlen, aki nem akarja, hogy a telefonja folyamatosan minden hülyeséggel izélgesse, de mondjuk annak örülne, ha a hagyományos telefonfunkciói normálisan működnének? Az "okosság" szempontjából is minimumnak tűnne, hogy a különböző hangokat külön lehessen beállítani. Annyi fölösleges bizbaszra van lehetőség, ez pont miért nem fért már bele? #eldobomazagyam

Csajos vegyes

Ma megcsináltam magamnak az alábbi sminket, persze csak olyan Stahl Judit-módon. Felhasználtam mindent, ami volt itthon. :) Tegnap vettem egy Rimmel Union Jack szemhéjpúdert, egész hasonló színekkel ahhoz a Chanelhez, amit Lisa a videóban használ. Bár kb. a Chanel árának tizedébe kerül, nagyon jó minőségű és szépen pigmentált termék (két hete még fogalmam sem lett volna róla, mit jelent ez, de hát jó pap holtig tanul). Jó néhány alapdarab még így is hiányzik a sminkkészletemből, többnyire olyasmik, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. Korábban a sminkelés kimerült nálam a szemceruza-szempillaspirál-esetleges alapozó háromszögben, így a kétféle korrektor, púder, kontúr, pirosító, szempilla-göndörítő és egyéb csodák még beszerzésre várnak, a millió lehetséges színárnyalatról nem is beszélve. Most először készítettem előtte-utána képet is, és meglepően látványos a változás. Nem azért, mert az á la natúr kinézetemet nehéz lenne feljavítani szépészeti technikákkal (merthogy nagyon is könnyű), hanem mert fényképen az erőfeszítéseim ellenére sem szokott igazán átütni a smink.

Ezenkívül mától csatlakoztam az okostelefon-tulajdonosok táborához, ezt a szépséget vehettem a gondjaimba:

Persze a beállítások során máris eljutottam odáig, hogy anyáztam, mennyire hülye ez a készülék. :) Nyilvánvalóan, mint ahogy az már lenni szokott, nem ő a hülye, csak alábecsültem a képességeit. Kiderült, hogy a bluetooth mappába bekerült képeket és zenéket automatikusan átteszi a Galériába, illetve a Zenék mappába. Azt ugyan már nem kérdezem meg, hogy ha a képeket a bluetooth mappából is be lehet állítani háttérképnek, akkor a zenét miért nem lehet ugyaninnen csengőhangnak, mert úgyis tudom, hogy van rá válasz, és a telefon helyett csak én fogok még hülyébbnek tűnni. :) 

Ráadásul tegnap engedtem a csábításnak, és megrendeltem Alizée új albumának limitált kiadású díszdobozát. Magyar pénztárcához viszonyítva kissé sokat kóstál (69 EUR), de még soha nem vettem ilyesmit, és nagyon tetszik a dizájn, sőt, a belbecs is. M. franciaországi címét adtam meg, mert hozzánk 20 EUR lett volna a kiszállítás, ezt majd még közölnöm kell vele, hogy ne érje váratlanul. :) Persze a megjelenés október 1., szóval még van időm, de nem árt, ha legalább időben állítom kész tények elé..

Mostanában jóval kevesebb a munka, és helyette (a fentiek mellett) éppen Iris Murdoch-ot olvasok (An Accidental Man). Imádom. Olyan jó végre falni egy könyvet, szinte nem bírom letenni. Folyamatosan szellemi munkát végzek, ez mégis úgy hat rám, mintha az agyam régóta rozsdásodó részeit kezdeném újra dolgoztatni. Kíváncsi leszek majd másra is tőle.

Mai tanulság

Ha full sminkben szárítok hajat, úgy nézek ki, mint a magazinokban a szélgép előtt pózoló modellek (avagy egyéb női fényképalanyok).

Plusz felismerés: 31 év alatt még soha nem szárítottam a hajam full sminkben. :-)

Principessa veut la lune?

A Sony - nagyon helyesen, hiszen konkrétan még forgalomba nem hozott tartalomról volt szó  - minden videót eltávolított a YT-ról, amiben Alizée új dala volt hallható, így aztán gondolom, sokan türelmetlenül várták, hogy megjelenjen letölthető formában is. :) Ez ma meg is történt, és máris 3. helyre ugrott a francia iTunes-on, Céline Dion és Shy'm új dala mögött. Jó kezdet. Bizonyára nem volt véletlen, hogy Alizée éppen a Moi Lolita c. szám 12 éves évfordulójára időzítette a megjelenést. Vagy lehet, hogy az volt, de akkor ennyi meg jár. :)

Egyelőre még csak Franciaországban elérhető a szám, de ígéretek szerint nemsokára a világ összes pontján letölthető lesz. Miután tegnap óta három különböző fórumon (Amazon, Fnac, iTunes) próbáltam interneten keresztül megvásárolni MP3 formátumban néhány dalt, és az összes kísérletem csúfos kudarcba fulladt, ajánlom is, hogy mihamarabb ideérjen legális formában. Az Amazon legalább tájékoztatott, hogy mea culpa, de a partnereikkel kötött jogi megállapodás értelmében egyelőre csak franciahonból lehet letölteni tartalmakat, és külön létezik már oldal az amerikai, osztrák, svájci és német zenerajongóknak. A Fnac ezzel szemben két kártyámat háromszor utasította vissza, és aztán tájékoztatott arról, hogy ilyenkor rendszerint a rosszul megadott adatok vagy a hitelkeret kimerülése a probléma. Ezzel már csak az nem stimmelt, hogy 1,29 EUR még mindegyik számlámon van, az egyik kártya adatait kétszer is megadtam, és összesen három tranzakciót indítottam, ergo az összesnél már csak nem ütöttem félre valamit. Komolyan megfogalmazódott bennem, hogy ha nem viselném a szívemen az érintett szerzők sorsát (és persze nem lenne alapértelmezett beállításom, hogy ha valamit veszek, azért kifizetem az árát), már biztos felmásztam volna a Torrentre.

Persze mindez még így is kismiska volt ahhoz képest, amit ma az iTunes produkált. Az tény, hogy mire átverekszi magát az ember a telepítés és az ismerkedés fázisán, valóban egész egyszerűen használható, na de addig! Elképesztő, hogy nem tud ez könnyebben menni, pedig továbbra sem tartom magam digitális analfabétának. A telepítés még viszonylag zökkenőmentesen lezajlott, még ha kicsit hosszadalmas volt is. Jó, rendben, azt nem tudtam, hogy Alizée dala csak Franciaországban elérhető, így hát próbálkoztam. A dal linkjére kattintva a program gálánsan felajánlotta, hogy ha ezt a számot akarom, akkor ahhoz áruházat kell váltani, mert a magyar store-ban nem kapható. Váltok? Naná. Ott kiderült, hogy bármiféle tranzakcióhoz kell egy Apple ID. Jó, hát csináljunk. Adatok megadása, új jelszó kiötlése, felírása. Telefonszám területkódja háromszor visszautasítva, mondván, oda három számjegy kell. De hát vazze, ha Magyarország 36, és a +jelet nem fogadod el, akkor mit írjak?? Beírtam, hogy 036. Ez így ugyan használhatatlan, de átment a rostán. Bankkártya. Ki lehet választani, hogy melyik országban bocsátották ki a kártyát - akkor megadom már, hogy Hongrie. Örül is a program, de tájékoztat, hogy emiatt módosítja a nyelvet (de nem magyarra, hanem angolra). Ezzel egyidejűleg visszaléptetett vagy három mezővel, hogy újra végig kelljen ugrálnom rajtuk (angolul immár), de nem veszítettem a lelkesedésemből. Végre sikerült, Apple ID kész, visszaigazolás e-mailben, e-mail cím megerősítés, minden klappol, akkor hát kattintsunk újra a dal közvetlen linkjére (mert ugye ha az áruházban rákeresek, csak a Magyarországon elérhető számokat adja ki). Újra áruházváltási kérdés, majd vásárlás gomb megnyomása a dal mellett, bejelentkezés az újdonsült Apple ID-vel, éééééééééés: üzenet a falon: ezzel az ID-vel csak a magyarországi áruházban vásárolhatsz. AAAAAARRRRGGHHHHHHH. Főlövés. Ezért tökre megérte, de tényleg. 

Szerencsére aztán megláttam Twitteren, hogy a dal csak később lesz nálunk elérhető, ez a viszontagságok oka. Na meg az, hogy sokat vártam az iTunes-zal való első találkozásunktól. Persze, amilyen nyögvenyelősre sikeredett, annál magabiztosabb vagyok most, hiszen úgy érzem, ami befuccsolhat a program használata során, az nálam egyszer már befuccsolt. :) Ráadásul ezen felbuzdulva meg is néztem, hogy az Alain Chamfort - Alizée duett (Clara veut la lune - Clara a holdat akarja, azaz semmi nem elég neki) megtalálható-e, és lám, az nálunk is kapható, így sikerült végül 2 számot megvásárolnom, ez rendkívül megnyugtatott. Sőt, fel is dobott, innentől csak türelem kérdése az egész, és egyszer az új single is megérkezik.

A cause de l'automne :)

Az előző bejegyzés címét megtehetném akár a blog alcímének is, kicsit elmaradtam az írással. Még Cannes-ról sem számoltam be, egyszerűen nem maradt rá energiám, meg főleg időm, közben pedig persze veszített némileg az aktualitásából. 

Most viszont nem kell hosszú beszámolót összehoznom, tehát jó hír: megjelent Alizée első dala az új albumáról. Maga a korong majd csak szeptemberben kerül a (virtuális) boltokba, de a múlt héten hirtelen kiderült, hogy az első single már a héten várható, így nagy volt az izgalom. Azt lehetett tudni, hogy az előző két lemez kicsit elektrósabb (egyedibb, érdekesebb, művészibb, nekem-jobban-tetszik) vonala után Alizée visszatér a populárisabb műfajhoz. Én ugyan messze jobban szerettem az utolsó két albumát, mint a Mylene Farmer-féléket, de megértem, hogy így döntött, mert sajnos nem sokan osztották a véleményemet (legalábbis az eladási statisztikák szerint). 

Egyelőre Alizée hivatalos oldalán lehet meghallgatni a dalt (előtte e-mailt kell megadni a hírlevélre való feliratkozáshoz), de persze a rajongók rögtön fel is töltötték mindenféle formában YouTube-ra, úgyhogy már ott is hallgatható (erről majd egy későbbi posztban, ha lesz rá időm, meg energiám). Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a teljes album, fura így nyárra egy melankolikus számmal előrukkolni, aminek még a címében is szerepel az "ősz". Azért persze tetszik, naná. :) 

[audio] Alizée - A cause de l'automne (nouveau... by alizee-official