Állásbörze

Mai párbeszéd:
I (HVG állásajánlatok között tallózva): Etikus hacker. Ez egy állás.
Én: O.o ... Etikus adócsaló nincs?

Akkor is hülye ez a telefon! x-(

Az éterbe kiáltok segítségért bárkinek, aki tud ezzel mit kezdeni: az igaz lehet, hogy a Samsung Galaxy Ace-en az sms-hang megegyezik a különféle értesítések hangjelzésével??? O.o 

Talán nem túlzó és egyedi kívánság: NEM óhajtanám, hogy minden egyes e-mail érkezésekor pingeléssel cseszegessen a telefonom, ellenben az sms-t, ha lehet, szeretném meghallani. Ergo, ha mégis úgy van, hogy a kettő egy és ugyanaz (erre utal az is, hogy ez idáig sem találtam külön sms hangbeállítást), akkor az nem működik, hogy csendesre állítom az értesítési hangot, hiszen akkor az sms-t sem fogom hallani. Alternatív megoldásként esetleg nem lehet valahogy kikapcsolni az értesítéseket?

Vagy most komolyan én vagyok széles-e világon az egyetlen, aki nem akarja, hogy a telefonja folyamatosan minden hülyeséggel izélgesse, de mondjuk annak örülne, ha a hagyományos telefonfunkciói normálisan működnének? Az "okosság" szempontjából is minimumnak tűnne, hogy a különböző hangokat külön lehessen beállítani. Annyi fölösleges bizbaszra van lehetőség, ez pont miért nem fért már bele? #eldobomazagyam

Liz Lemon is kiakadna

Az egyik ismerősöm face-en (akivel igazából személyesen nem is ismerjük egymást, csak kézen-közön), miután kiposztoltam az összes Berlinalés képet, na meg két napja csak erről „beszélek” az üzenőfalon, egyébként meg fent van millió kép a Vaslady londoni és budapesti vetítéseiről is, amin ott díszelgek, és mellesleg halálra dicsérem a filmet, kérés nélkül kiírja az ÉN falamra, hogy javasolja, hogy "A hatalom árnyékában"-t és a "Vaslady"-t ne nézzÜK meg, mert borzasztóan unalmasak, ellenben a Sherlock Holmes 2. nagyon izgi.

Erre csak Liz Lemont tudom idézni: WHO DOES THAT?????

Semmi bajom az eltérő véleményekkel, hiszen embere válogatja, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, vagy ugyanúgy. De most ezt komolyan, minek? És egyáltalán, tényleg, WHO DOES THAT??? O.O

Bukdácsolás

Találó ez a Tumblr név. "The easiest way to blog", my ass... Komolyan, nem tartom magam teljesen műszaki analfabétának, és talán nem túl nagy elvárás, hogy ha a regisztrációhoz 3 szót kell megadni, akkor ne merüljenek fel rögvest a fiók létrehozása után hatalmas és (egyelőre) megoldhatatlan kérdőjelek. Hát de nem. A blogom címe nemes egyszerűséggel "Untitled", és SEHOL nem tudom megváltoztatni. Nem mellesleg a megadott nevem nem úgy szerepel az URL-ben, mint a többi tumblr-ezőé (vagy hogy toldalékoljam ezt), tehát a név nem maga a cím, hanem csak egy perjellel elválasztott aloldal. Fogggalmam sincs, mit lehetne tenni az ügy érdekében, de most igenis felmentem magam, mert konkrétan három szót kellett beírnom, tehát semmit nem nyomhattam félre. De a vérnyomásom már így is az egekbe szökött. Köszönöm a kiváló felhasználói élményt, kedves Tumblr. (Mellesleg ha BÁRKI olvassa ezt, és tudja a megoldást, plíííz, árulja el.)

Mi kell a férfinak?

Ártatlannak látszó, a fiatalok öltözködéséről szóló cikket linkeltek be face-en, amit kivételesen elolvastam, mert kíváncsi voltam, mit mondanak erről a szakik (mivel már nem érzem magam a "fiatal generációhoz" tartozónak, kívülállóként szívesen hallom más nézeteit a témában). Ezzel a részével nem is volt gondom, ellenben a szövegben belefutottam egy fiatalember hozzászólásába (és azonmód fenn is akadtam rajta), akit a témában érintettként (mint fiatal pasi) idéztek. A bekezdés érdekessége, hogy a nőket tisztelőnek álcázott, valójában viszont kegyetlenül hímsoviniszta és ezért végtelenül cinikus kommentről van szó (aminél nem tudom eldönteni, hogy az-e a szomorúbb, ha az illetőnek fogalma sincs, mit mondott, vagy az, ha direkt így fogalmazott).

Íme a kérdéses szakasz:
Gábor, mérnök (25 éves): "A csajok sokszor túlzásokba esnek a külsejüket illetően. Én jobban kedvelem, ha valaki stílusosan és ízlésesen öltözködik, mintha mindenét kirakja a kirakatba. Persze egy ilyen nőt én is szívesen lefektetnék, de tuti nem mutatnám be a szüleimnek. Ha egy nő egyensúlyban van önmagával, azt feltűnő cuccok nélkül is észreveszik, és a haverjaimnak is inkább a szerényebb, visszahúzódóbb csajok jönnek be."

Már eleve lehidalok attól a mérhetetlenül leegyszerűsítő hozzáállástól, hogy vannak azok a lányok, akik kiteszik, amijük van, és ezzel szemben ott vannak a "szerény visszahúzódók". Agyam eldobom az ilyentől. Komolyan, hol él vagy milyen lelkivilággal van megáldva az, aki így látja a világot? Jómagam például nem vagyok "szerény és visszahúzódó", ellenben úgy érzem, rendelkezem némi intelligenciával és tudok disztingválni, ergo a közösségi oldalakon nem tarkítom az adatlapomat a bugyis-melltartós képeimmel (hanem azokat megtartom magamnak, meg annak, akire tartozik). Mert ugye léteznek különféle árnyalatok a zárdaszűz és a ribanc között, csak úgy mondom.

Másrészt amiért tulajdonképp nem csak elképeszt, de fel is háborít ez a beszólás, az mindaz, ami mögötte van (hehe, I. most olvasta el, mert átküldtem neki. Rövid, de velős reakciója: "pffffffff, a sötétbaromállatja". :-) Asszem, vette a dolgot :P). Merthogy hősünk a maga érett 25 évével és önmagával borzasztóan megelégedve konstatálja, hogy ő és a haverjai is a szerény, visszahúzódó lányokat preferálják az amúgy d***ni igen jó cicamacákkal szemben. Namármost, az ösztönöm azt súgja (bár tévedhetek, ez kétségtelen), hogy ha megkérdeznénk, szerinte ez a mondata pozitívan festi-e le a nőket, valószínűleg bősz igennel válaszolna, hiszen csupa elismerés minden szava. Hát lóf****t. Tulajdonképpen azt fogalmazza meg (és erről feltehetően lila gőze sincs, és akkor az még a jobbik eset), amit majd 15 év múlva feltehetőleg a gyakorlatban is alkalmazni fog: hogy vannak a feleségek és vannak a szeretők. Hogy ez a nők két külön kategóriája, és az egyik jó arra, hogy "bemutassam a családnak" (lásd később: főzzön, mosson, takarítson, nevelje a gyereket, biztosítsa a családi hátteret, "ízlésesen és stílusosan" megjelenjen), a másik meg arra, hogy "lefektessem" (lásd később: lefektessem).

De a legjobb, amikor mindezt még megfejeli azzal az önjelölt életmód-tanácsadó dumával, hogy a lényeg a belső egyensúly meg a kisugárzás, és akkor úgyis észrevesznek. Mármint kik? Akik d***ni akarnak majd, vagy akik be akarnak mutatni a családnak? Mert ugye, ha a korábbi eszmefuttatásból indulunk ki, ez egyáltalán nem mindegy.

Freud vajon mit mondana?

Idén már negyedszer álmodtam, hogy terhes vagyok. És még mindig január van!

Komolyan, ha lenne okom aggódni, akkor most már elkezdenék...

E-tikett

Napi WTF pillanat: létrejött az e-Etikett webhelye (erről majd később), ahol a kerekasztal szakértői között ott van Dr. Aczél Petra.

Kereken 10 éve jártam hozzá retorika előadásra, amiből rengeteg vicces anekdotára, szellemes reklámpéldákra (a boldog családi idill és a csökkentett koleszterintartalmú, szívbarát Flora margarin összeegyeztethetetlenségéből adódó "nulla aptum" kifejezés azóta már szállóige nálunk), a csillárról is lógó emberekre (minden előadáson, kivétel nélkül ültek diákok a padlón, az ablakpárkányon, de tkp. a terem valamennyi talpalatnyi helyén), és leginkább egy szőke copfos fiatal nőre emlékszem, akire alig ismertem rá a mostani képe alapján. Nem azért, mert most kevésbé szép, vagy nagyon öreg lenne, hanem mert 10 év, az azért döbbenetes tud lenni 30 és 40 között. Szimplán csak a változás, ami nem elsősorban ráncokban vagy hajszínben mutatkozik meg, hanem életben. Ahogy abban az egy szál arcképben testet ölt a felismerés, hogy ez a 10 év egy szempillantás alatt elsuhant számomra valakinek az életében, csak mert nem voltam jelen benne. Letaglózó, és egyben csodálatos is.

Az pedig tény, hogy még mindig szuperjó előadásokat tart, és még mindig ugyanolyan gyönyörűen beszél. Hiába, a foglalkozás kötelez. Vagymi. :)