E-tikett

Napi WTF pillanat: létrejött az e-Etikett webhelye (erről majd később), ahol a kerekasztal szakértői között ott van Dr. Aczél Petra.

Kereken 10 éve jártam hozzá retorika előadásra, amiből rengeteg vicces anekdotára, szellemes reklámpéldákra (a boldog családi idill és a csökkentett koleszterintartalmú, szívbarát Flora margarin összeegyeztethetetlenségéből adódó "nulla aptum" kifejezés azóta már szállóige nálunk), a csillárról is lógó emberekre (minden előadáson, kivétel nélkül ültek diákok a padlón, az ablakpárkányon, de tkp. a terem valamennyi talpalatnyi helyén), és leginkább egy szőke copfos fiatal nőre emlékszem, akire alig ismertem rá a mostani képe alapján. Nem azért, mert most kevésbé szép, vagy nagyon öreg lenne, hanem mert 10 év, az azért döbbenetes tud lenni 30 és 40 között. Szimplán csak a változás, ami nem elsősorban ráncokban vagy hajszínben mutatkozik meg, hanem életben. Ahogy abban az egy szál arcképben testet ölt a felismerés, hogy ez a 10 év egy szempillantás alatt elsuhant számomra valakinek az életében, csak mert nem voltam jelen benne. Letaglózó, és egyben csodálatos is.

Az pedig tény, hogy még mindig szuperjó előadásokat tart, és még mindig ugyanolyan gyönyörűen beszél. Hiába, a foglalkozás kötelez. Vagymi. :)

Budapest-London

Ma két órát sétáltam a városban időelütés gyanánt, és nagyon szép idő volt. Az a napsütéses, szeles friss idő, amikor a nap még melegít és a szél sem túl erős, és amit imádok. Rettentő régen nem sétáltam csak úgy, hogy közben nem volt más dolgom és nem rohantam sehová (köszönet a fogklinikának, amiért két óra múlvára hívtak vissza), és ez a mai nap felidézte egy kicsivel több mint öt évvel ezelőtti délután emlékét.

A Trafalgar téren ültem egy kellemesen fárasztó, mászkálós július végi nap után, jól megérdemelt szendvicsemet fogyasztva a lépcsőn, lágyan fújdogált a szél, sütött a nap, én felé fordítottam az arcomat, a koncertre készülő banda szvingzenét játszott, és szerettem, és szerettek, és sms-t írtam G-nek, amíg I. fényképezett, és ott és akkor egész egyszerűen úgy éreztem, hogy megnyílik a világegyetem, hogy az élet végtelen hosszú és minden egyes másodperce tartalommal bír. Visszanéztem az elmúlt 10 hónapra, és tudtam, hogy valójában 10 évet éltem helyette, és rájöttem, hogy ha ilyen is lehet az Élet, akkor annyi, de annyi időm van még. Nem kell sietnem, mert immár a helyemen vagyok.

Még egy hónap volt hátra a végtelenből, de olyan jó volt ezt akkor még nem tudni.