Ma este csak úgy a semmiből magyarul jött be a YouTube-om. Ezt is lefordították hát. Ráadásul mivel egy ideje már a YT is a Google tulajdonát gyarapítja, talán pont "mi" fordítottuk, vagyis a többiek, ott, ahol én már pár hete nem dolgozom. De nem is ez a lényeg, hanem hogy az egyik videóm alatt megpillantottam "A megjegyzések le lettek tiltva ennél a videónál" feliratot, és égnek állt az összes hajam szála. Igaz, ez nem feltétlenül a YT hibája, régóta érik bennem ez a sikítófrász,
inter alia a Facebook lefordítása óta, ugyanis ez az iszonyatos magyartalanság egyszerűen irdatlanul bántja szinte minden létező érzékszervemet, de leginkább a fülemet és a szememet.
Nem önmagával a passzív szerkezettel van bajom, tudom, megvan annak is a maga helye a magyarban, pl. állapot kifejezésére, mint hogy ki van nyitva az ablak, vagy be van csukva. Azt is megértem, hiszen magam is szenvedtem vele eleget, hogy a különböző változókkal történő szövegszerkesztés a weboldalakon nem könnyíti meg a fordítók dolgát, hiszen szinte úgy kell fogalmazni, hogy az automatikusan cserélődő elemek, amik legtöbbször pl. dátumok vagy nevek, lehetőleg semmilyen toldalékot ne kapjanak, hiszen a szövegben automatikusan ragozatlan alakban fognak megjelenni. Mindennek ellenére a kétségbeesés kerülget, amikor meglátok olyanokat, hogy
XY be lett jelölve ezen és ezen a képen. Tejóég!!! Nem is csak a magyartalanság a gond, hanem hogy süt róla, hogy kényszermegoldás, minimális angoltudással mindenki élből vissza tudja fordítani ezeket a sutaságokat. Borzalmas.
Most éppen a YT kapcsán gondolkodtam el azon, hogy a hasonló, eleve magyar nyelvű szolgáltatásokban érdekes módon meg tudják oldani, hogy ne legyen pl. "visszajátszás" (replay, jaj), hanem írnak mondjuk olyat, hogy "újra megnézem", "újra lejátszom", "ismételt lejátszás" stb. Nekem a visszajátszásról egyébként mindig az jut eszembe, hogy visszafelé játszom le a videót. :-) Ugyanez a helyzet a fent említett mondattal is. Miért nem lehet simán azt írni, hogy "Ehhez a videóhoz nem lehet megjegyzést fűzni"? Vagy ha már nagyon szöveghűk akarunk lenni, hát akkor azt, hogy "letiltották a megjegyzéseket". Igen, így, T.sz. 3. személyben, mint általában a személytelen mondatok esetében a magyarban.
Nyelvi szempontból nem vagyok különösebben preskriptív beállítottságú, de vannak dolgok, amelyekre ugrom, főleg akkor, ha közérdekű megjelenési helyekről van szó (lásd pl. az említett közösségi oldalakat), ahol azért úgy vélem, nem árt egy kis egészséges nyelvművelő hozzáállás. Arról nem is beszélve, hogy ha valóban van jobb, a célnyelv szempontjából megfelelőbb megoldás. Merthogy a lényeg még mindig a célnyelvi közönség megszólítása, még akkor is, ha a legtöbb felhasználó tudni fogja, ez azért olyan, amilyen, mert az eredeti angol volt, és nem lehet máshogy megoldani a magyarban toldalékolás nélkül. Nekem, mint célnyelvi felhasználónak igenis megakad rajta a szemem, nem odaillőnek, bénának, zavarónak, "eztmegkifordítottá"-nak érzem. Pedig én aztán tudom, hogy miért ez az eredmény, és mégis. Persze nyugodtan visszaválthatok angolra vagy franciára, amit meg is fogok tenni, de nem gondolom, hogy azoknak, akik valóban magyarul szeretnék használni az ilyen oldalakat, mert nem értenek más nyelven, kevésbé tűnnének fel ezek a furcsaságok. Értem én, hogy a nyelv úgyis önmagát alakítja, és nem lehet neki előírni, hogyan viselkedjen, de egyben éppen ez a gondom is: én nem használom így a nyelvet, tehát nekem ne akarják "előírni", hogy az ilyen szerkezetek természetesek és helyük van olyan helyeken, ahol minimális szinten a "helyes" nyelvhasználatot illő alkalmazni. Ne az legyen már a mentség, hogy ma szükségmegoldás, de így majd 100 év múlva már ez is természetes lesz. Csak annyi kellene, hogy úgy használjuk a nyelvet, ahogy most hangzik természetesnek. Aztán a többi már valóban alakulhat magától.
