Közkívánatra

Mivel úgy tűnik, többen is igényelték volna, végre eljutottam odáig, hogy feltegyek egy képet a múltkor dicsért ruhámról, amely történetesen rajtam leledzik. Terveztem, hogy valami igazán kifinomult módszerrel kisatírozom majd az arcomat és az egyéb azonosításra alkalmas elemeket a fotón, de úgy látszik, a képnézegető programom nem alkalmas erre. A választott megoldás, mint alább látszik, éppen annyira kifinomult, mint egy kőbalta, de legalább annyira megfelel a célnak.

A fekete négyzetek nem a sztárok napszemüvegét hivatottak helyettesíteni, mert nem hiszem, hogy olyan hihetetlen népszerű lennék :), csupán az indokolja őket, hogy egyrészt a kép nem a nyilvánossá tétel céljával készült, így aztán talán jobb is, hogy ki van takarva rajta a fejem, másrészt pedig valahol nekem ez így megnyugtatóbb. Kicsit ijeszt még csak úgy kiposztolni magam képestől-mindenestől a netre.

További szereplők: Zagabo ruha, Panyizsuzsi "Pallas Athéné" medál, Rózsaszín Bőrönd, Rumlis Szoba.

Pöttyök-karikák

Egyre gyűlnek a panyizsuzsi ékszereim (és még mennyi van tervben! :)), és rájöttem, mégsem járja, hogy ott hevernek egy kupacban a polcon, kellene nekik egy ládikó. Ez a gondolat már vagy három hete megfogant bennem, de mivel ma volt rá először lehetőségem, hogy megvalósítsam, idáig váratott magára. Viszont I. kincsei között találtam egy eredetileg teásdoboznak szánt fadobozkát, amiről azonnal tudtam, hogy tökéletes lesz. Két "kihúzható" fiókja van, amelyek épp elég nagyok ahhoz, hogy még a botmedálok is elférnek bennük.

Ezután elkezdtem kutatni egy hozzáillő szalvéta után, de vagy háromszor néztem át a készleteimet, és egyiken sem akadt meg igazán a szemem. Összeállt bennem, hogy paradigmaváltást kéne végrehajtanom a szalvétagyűjtésben. Az évek során már így is sokat változtak a beszerzett darabok, többnyire azért, mert maga a dekupázstechnika is sokat fejlődött, de mostanra megérett egy teljes értékű váltás. Kezdetben még nagyon sok állatos-gyümölcsös-virágos szalvétát vettem, igaz, ezt az is indokolta, hogy a legtöbb dekupázsos szakirodalom és mintakönyv ilyesmiket használt fel, én pedig ugye abból merítettem ötleteket. Aztán jött a "konyhás" korszak, az olajbogyótól kezdve a tésztás, fűszeres, boros, teás, kávés és természetesen sütis-csokis szalvétákig mindenfélét gyűjtöttem, és anno még használtam is fel belőlük. Persze a sütis-csokis darabok máig nagy kedvencek, azokkal akkor sem fogok leállni, ha esetleg nem használom fel őket kreatívkodásra. :) Idővel persze rájöttem, hogy szépek ugyan a konyhai eszközök dekorációi, de amíg ez az utolsó igénybe vett helyiség a lakásban, addig nem igazán fogom hasznukat venni. Ekkor kezdődött a művészibb szalvéták gyűjtése, amiken a lényeg a minta volt, amelyek egyre kevésbé voltak figuratívak - sokkal fontosabbak lettek a színek, az összhatás, a festékekkel való kombinálhatóság. Viszont - ma rá kellett jönnöm - ezt még van hová fejleszteni, ugyanis Zsuzsi ékszereihez egy igazán nonfiguratív, lehetőleg körökkel operáló mintát kerestem volna, de ilyenem nem volt. Csíkosból ugyan van jópár, de most kifejezetten köröket szerettem volna. Az egyetlen, amit találtam, fekete-fehér színben komorkodott, de ezekhez a csupaszín ékszerekhez egész egyszerűen nem lehetett ilyet választani - minden porcikám ellenkezett, amikor a dobozhoz próbáltam a szalvétát.

Így aztán nem maradt más hátra, hirtelen ötlettől vezérelve "lenyúltam" Zsuzsi saját, fehér-rózsaszín-barna-zöld kombinációjú mintáját, és elhatároztam, hogy akkor nem dekupázsolt, hanem festett dobozkát készítek. A művészek saját alkotásának eltulajdonítása persze nem szép dolog, de mentségemre legyen mondva, a zöldet kihagytam, mert nem illik a szobámhoz (nesze neked, eredetiség :P), és a minta felhasználásával csupán az ékszereknek szerettem volna hozzájuk méltó házikót alkotni. Tehát "I own nothing, etc., etc." És így legalább biztos lehetek benne, hogy az üvegékszereim otthon érzik magukat a megszokott mintájukba csomagolva. :)

És íme az eredmény, képekben:

Teszt

Ma leteszteltem az új Zagabo ruhámat és az új panyizsuzsi medál-gyűrű szettemet. Kicsit másképp, de mindkettő kiállta a próbát.

A gyűrű egy hirtelen mozdulattal szélsebesen levágódott az ujjamról, és csengve-bongva ide-oda pattogott egy ideig a mosógép, a csempe és a kőpadló között, míg végül megpihent. A nyakam tettem volna rá, hogy miszlikbe aprítva szedem össze, de nem. Kutya baja sem lett. Úgyhogy azt hiszem, tényleg elmondhatjuk, hogy a panyizsuzsi üvegékszerek törhetetlenek.

A. pedig el volt ragadtatva a ruhától, még mikor jöttem el, akkor is megcsodálta, hogy "hát eszméletlen jó (meg nagyon jóóóól áll!! :)), és milyen érdekes az alja is - jéé, ez gumis? Nahát, micsoda ötlet!!" :-) Több tesztelőm sajnos nem volt, mivel beköszöntött az ősz, így szabad téren már kabát takarta a nagy attrakciót. Pedig A. jó pszichológushoz híven azért megjegyezte, hogy nagyon fontos, hogy mit viselek, de sokkal fontosabb, hogy ki előtt, úgyhogy el vagyok küldve (immár hanyadszor :)), hogy flangáljak végig benne a Nagykörúton is. Erre talán még kicsit várni kell, de ha előbb nem jön össze, akkor majd a Champs-Élysées-n. Mert megérdemlem. :)