Láss is, ne csak nézz

Mielőtt átkeresztelhetem a blogot Meryl Streep fanbloggá, leírom, hogy voltam jobb agyféltekés rajztanfolyamon, és bizony, hölgyeim és uraim nem csalás, nem ámítás, tényleg MŰKÖDIK! És ezt olyasvalaki mondja, akinek nagyon nem jönnek be a mindenféle sikertanfolyamok és a "minden jó lesz, mert azt mondom hogy jó lesz" mentalitású kurzusok. Ebben éppen az a lényeg, hogy nem kábítanak, hanem tények vannak, és ezek valóban mindenkire érvényesek. Melegen ajánlom. Az eredményt (amint elkészül, mert lassú vagyok, mint állat) nem teszem fel ide, mert annyira élethű, hogy felismerhető vagyok rajta :P. De ha esetleg lesz időm mást rajzolni, azért majd talán valamelyiket megosztom, bizonyítékképp.

Kb. másfél éve munkál bennem, hogy szinte zsigeri igényem a rajzolás - de amint kezembe fognám a ceruzát, beleütközöm a saját korlátaimba, hogy tudniillik nem tudok rajzolni. Nem tud kijönni, ami ott buzog bennem, mert nincs hozzá tudásom, hogy megjelenítsem. És íme, megtaláltam a megoldást. Annyira felszabadító, el nem tudom mondani! Hogy még ha sok időbe telik is (egyelőre), és van is még mit gyakorolni, akkor is TUDOK rajzolni! Nem kívánom ezzel keresni a kenyerem, tökéletesen kielégít, hogy végre tudok jobb agyféltekével látni, és papírra vetni, amire alkalmasint kedvem támad.

Megcsináltam

Ezt, itt. Nálam így néz ki. :)

Az ötletet Kata, hivatásos rebútorkészítő és Ikea-hacker adta, akinek nagyon hálás vagyok, mert nemcsak, hogy gyönyörű ez a virágtartó csillárként, de abszolút gyors, egyszerű és költséghatékony megoldásnak bizonyult, amely jellemzők most kivétel nélkül a legjobbkor jöttek.

Pöttyök-karikák

Egyre gyűlnek a panyizsuzsi ékszereim (és még mennyi van tervben! :)), és rájöttem, mégsem járja, hogy ott hevernek egy kupacban a polcon, kellene nekik egy ládikó. Ez a gondolat már vagy három hete megfogant bennem, de mivel ma volt rá először lehetőségem, hogy megvalósítsam, idáig váratott magára. Viszont I. kincsei között találtam egy eredetileg teásdoboznak szánt fadobozkát, amiről azonnal tudtam, hogy tökéletes lesz. Két "kihúzható" fiókja van, amelyek épp elég nagyok ahhoz, hogy még a botmedálok is elférnek bennük.

Ezután elkezdtem kutatni egy hozzáillő szalvéta után, de vagy háromszor néztem át a készleteimet, és egyiken sem akadt meg igazán a szemem. Összeállt bennem, hogy paradigmaváltást kéne végrehajtanom a szalvétagyűjtésben. Az évek során már így is sokat változtak a beszerzett darabok, többnyire azért, mert maga a dekupázstechnika is sokat fejlődött, de mostanra megérett egy teljes értékű váltás. Kezdetben még nagyon sok állatos-gyümölcsös-virágos szalvétát vettem, igaz, ezt az is indokolta, hogy a legtöbb dekupázsos szakirodalom és mintakönyv ilyesmiket használt fel, én pedig ugye abból merítettem ötleteket. Aztán jött a "konyhás" korszak, az olajbogyótól kezdve a tésztás, fűszeres, boros, teás, kávés és természetesen sütis-csokis szalvétákig mindenfélét gyűjtöttem, és anno még használtam is fel belőlük. Persze a sütis-csokis darabok máig nagy kedvencek, azokkal akkor sem fogok leállni, ha esetleg nem használom fel őket kreatívkodásra. :) Idővel persze rájöttem, hogy szépek ugyan a konyhai eszközök dekorációi, de amíg ez az utolsó igénybe vett helyiség a lakásban, addig nem igazán fogom hasznukat venni. Ekkor kezdődött a művészibb szalvéták gyűjtése, amiken a lényeg a minta volt, amelyek egyre kevésbé voltak figuratívak - sokkal fontosabbak lettek a színek, az összhatás, a festékekkel való kombinálhatóság. Viszont - ma rá kellett jönnöm - ezt még van hová fejleszteni, ugyanis Zsuzsi ékszereihez egy igazán nonfiguratív, lehetőleg körökkel operáló mintát kerestem volna, de ilyenem nem volt. Csíkosból ugyan van jópár, de most kifejezetten köröket szerettem volna. Az egyetlen, amit találtam, fekete-fehér színben komorkodott, de ezekhez a csupaszín ékszerekhez egész egyszerűen nem lehetett ilyet választani - minden porcikám ellenkezett, amikor a dobozhoz próbáltam a szalvétát.

Így aztán nem maradt más hátra, hirtelen ötlettől vezérelve "lenyúltam" Zsuzsi saját, fehér-rózsaszín-barna-zöld kombinációjú mintáját, és elhatároztam, hogy akkor nem dekupázsolt, hanem festett dobozkát készítek. A művészek saját alkotásának eltulajdonítása persze nem szép dolog, de mentségemre legyen mondva, a zöldet kihagytam, mert nem illik a szobámhoz (nesze neked, eredetiség :P), és a minta felhasználásával csupán az ékszereknek szerettem volna hozzájuk méltó házikót alkotni. Tehát "I own nothing, etc., etc." És így legalább biztos lehetek benne, hogy az üvegékszereim otthon érzik magukat a megszokott mintájukba csomagolva. :)

És íme az eredmény, képekben:

Logós póló

Tegnap olvastam, hogy megnyílt Alizée webboltja, ahol mindenféle érdekességeket lehet vásárolni. Innen jött az ötlet, hogy ez milyen tuti, de mivel nekem, ha már póló és logó, akkor Psychédélices, inkább úgy döntöttem, készítek magamnak egyet - és ma el is jutottam a kivitelezésig. Hihetetlen, de épp pár hete vettem sima rózsaszín pólót, pont, ami kellett, így már csak a rávasalható fóliát kellett előhalászni, egy nyomtatás, és rajta... Igaz, a tasakon írt vasalási idő már megint szemfényvesztés, majd leszakadt a karom, mire sikerült rámelegíteni (ráimádkozni) a pólóra a fóliát, ráadásul a hőtől teljesen besárgult a felhasznált fehér párnahuzat, de megérte! Komolyan, ámulat, mit meg lehet ma csinálni, pedig ez aztán még tényleg a legegyszerűbb (ha nem is a legkarkímélőbb) megoldások egyike. :)

Bár erre vsz. nem holnap az Operában fog sor kerülni, alig várom, hogy felvegyem. Így néz ki:

Découpage

Ezzel szoktam foglalatoskodni, amikor elkap a kreatívkodás, és van is némi időm. Mondanám, hogy ez az egyik szenvedélyem, de mivel, bár imádom, csak néhanapján jut rá időm és nem is lesznek elvonási tüneteim, ha pár hónapig nem jutok hozzá, inkább azt mondanám, hogy hobbi. Ismertebb (és magyarabb) nevén szalvétatechnika, az eredeti név a francia nyelvből származik. Legalábbis úgy néz ki, mint egy francia eredetű szó, anno Belgiumban ugyanis megtudtam, hogy ilyen szó nem létezik. Csakúgy, ahogyan nincs pl. dekoltázs sem, az náluk décolleté. A jelek szerint a magyarok a szavak formálásában is kreatívak voltak, vettek egy másik francia végződést, és hozzátoldották a szótőhöz. Mondjuk a franciák nem panaszkodhatnak, náluk szokás az angol nyelvű filmeknek másik angol címet adni (a legutóbbi ilyen gyöngyszem pl.: "Unmade Beds" helyett "London nights").

Visszatérve a szalvétatechnikához, érdekesség, hogy nyugaton annyira nem felkapott, mint Közép-Kelet-Európában, ill. az igazi "otthona" Németország, ott rendkívül népszerű, és nálunk is német hatásra honosodott meg. Amint divatba jött itthon, azonnal megszerettem, legfőképp azért, mert alapvetően faanyagra lehet vele a legjobban dolgozni, a fát pedig minden formájában imádom (sima, lyukas, kerek, szögletes, fehér... ja, nem, az más :P). Természetesen az idők során sok-sok újabb lehetőséggel gazdagodott a szalvétatechnikázók tárháza, pl. a textil- vagy az üvegdecoupage-zsal, én viszont maradok a fánál. Szerencsére rengeteg különböző fából készült tárgyat lehet kapni, a zsebkendőtartótól egészen a falióráig, és mivel mostanában folyamatosan terítéken van a lakberendezés és a pakolás (elsősorban szóban, bár lassan-lassan elkezdek a tettek mezejére lépni), elkezdtem irattartó papucsokat gyártani. Általában olyasmit szeretek découpage-olni, ami aztán valamilyen szinten hasznosítható is, a porfogóktól igyekszem megkímélni az ajándékozottaimat, saját magamat meg aztán pláne. Az irattartó kiváló jelölt, abból ugyanis soha nem elég (és tényleg!).

A trükk az egészben az, hogy a végeredmény esztétikai minősége tulajdonképpen nem is a kézügyességen múlik, hanem elsősorban a választott szalvétán, szépséges mintákból pedig nincs ám hiány, sőt! Egyik gyengém a szalvéta, ma is csak fedőlakkért és kék meg fehér festékért ugrottam be a hobbiboltba, aztán persze három plusz szalvétát is vettem, de ez kizárólag lenyűgöző önmegtartóztatásomnak volt köszönhető. Általánosságban akármit szeretnék is vásárolni, a végén mindig egy szakajtó szalvétával jövök ki. :-)

Némi vizuális illusztráció a fentiekhez (és igen, még Rémys szalvéta is volt!! :-)). A Klimtes és a párizsi sütis mai termés: