Nyári fáradtság

Képtelen vagyok elkezdeni dolgozni. Pedig tegnapi álmatlan éjszakám elején összeadtam, hogy az elkövetkező két hónapra már most rettentően el vagyok havazva, és addig ez lehet még komolyabb. Ráadásul tegnap megkaptam, hogy heti 2-3x ki kéne feküdnöm a napra, meg hát nyár van, töltekezzek, pihenjek, hiszen most volt ez a műtét is, rám fér. Igen. Rám férne. Ezt én is érzem, de esély sincs rá. Ma viszont még egyszerűen nem bírtam dolgozni. Érdekes módon ami éjszaka nem megy (alvás), azzal napközben semmi gondom, kidőltem pár órára, és utána is csak a gyümölcsvásárlási kényszer ugrasztott ki (nem beszélve arról, hogy tegnap óta vsz. Mamma Mia! túladagolást kaptam, ugyanis azt álmodtam, hogy egy csapat görög meg akar ölni :D). Olyan, mintha még mindig az a pár héttel ezelőtti altatás éreztetné a hatását, pedig vsz. már nem, csak szimplán az, hogy tényleg nem pihentem ki magam utána, és nagyon kellett volna. Most is érzem, hogy szükségem van még erre a napra, bármennyire nyomnak is a munkaterhek. És bár nem tervezek semmiféle nyaralást (a fentiek fényében tkp. lila gőzöm sincs, hogy férne bele), valamit muszáj lesz kitalálni. Szeretnék legalább egy hetet, amikor nincs olyan, hogy "kell".

A nap örömhíre, hogy még két évad egészen biztosan lefut majd a Damagesből. Tudom, nagyon gázul néz ki, ha most azt mondom, hogy tudtamtudtamtudtaaaam, de így van. Valahol legbelül tudtam. A DirecTV előtt pedig a szándékért már most emelem kalapom, és bízom benne, hogy a színvonalat is megtartják.

(M)elegem van

Nem voltam WAMP-on. Meg blogtalin sem, mert munka van. Plusz kánikula, pilledtség, meg visszavonulót fújni, aludni és gondolkodni akarás. Idő pedig nincs. A mostani hétvégémet viszont már nem adom.

Nyár van...

Vagyis épp ma nem annyira, de pl. vasárnap szinte perzselő volt a napsütés, és meglepő módon nagyon örültem neki. Ennek örömére tegnap vettem az Angliából importált hipermarket-üzletlánc egyikében (igen, a Tescóban :P) két fürdőruhát, egy bikinit és egy egyberészest (amiben egyébként legfeljebb annyi az anyag, mint egy bikiniben), és most meg vagyok elégedve magammal. Az továbbra is kérdés, kimegyek-e majd egyszer a strandra, hogy rendeltetésszerűen használjam is őket, és bár ez nem valószínű, azért örülök nekik. Utálom a strandot. Nem tudom, mit látnak benne az emberek, de egy pár évvel ezelőtt a tóparton eltöltött 5 nap végképp ráébresztett, hogy számomra ez rosszabb, mint a középkori kínzóeszközök. Már második nap szenvedtem, és kínomban direkt bementem még egyszer-kétszer átúszni a tavat, hogy azzal is teljen az idő, és úgy érezzem, csinálok ott valamit. Majd' megölt az unalom. Azóta teljesen kikristályosodott bennem, hogy én az a városnézős típusú nyaraló vagyok, mondjuk egy nap heverészéssel a parton, aminek tudom, hogy 24 órán belül vége van. De persze éppen ezért ahhoz már nem fűlik a fogam, hogy önálló programot csináljak a strandolásból. Mindenesetre ha a globális felmelegedés folytatódik, itthon is bőven jó lesz az a fürdőruha...