Praia de Carcavelos

Nos, kicsit hosszas és bonyolult volt az eljutás, ráadásul a hideg víz pusztán 10 perc fürdőzést engedett, mielőtt kezdtek lefagyni a lábujjaim, azért meg kell, hogy állapítsam, fantasztikus élmény ám a tengerparton süttetni a hasamat. Akkurátusabban inkább a hátamat, és inkább égetni, mint süttetni, de majd legközelebb jobban figyelek a naptejutánpótlásra. Valahogy itt még ez a semmittevős strandolás is rendben van, és noha a lazulást még gyakorolnom kell, azért jó pont, hogy visszavágyom. Este A-val elmentünk a városba sétálni, inni valamit, és egy nagyszerűt beszélgettünk. Franciául persze, mert A. egy tüneményes svájci leányzó, aki nagyon örült, hogy valakivel végre franciául kommunikálhat. Én pedig megállapítottam, hogy itt tartózkodásom kezdete óta statisztikailag is a francia nyelvet használtam a legtöbbet (kezdve azzal, hogy már a reptérről fuvarozó taxis is a franciát preferálta). Szóval ennyit a francia kizárásáról. Bár azt hiszem, ilyen formában még jót is tesz, hogy ilyen makacsul befurakodik az itteni életembe. Szépen le kell hámozni róla a vele összefonódott konnotációkat, hogy ne maradjon más, csak a nyelv iránti szeretetem, ami pedig valóban az enyém, mindentől, de leginkább is mindenkitől függetlenül. Végül is egyszer már sikerült, miért is ne menne másodszorra végérvényesen?

Metró - Linha verde

A "kövesd a tömeget" tipp mindig bejön, ha nem tudná az ember lánya, merre induljon a vasútállomásról.

Praia és erőd

És még mindig

A csapat. Lehet találgatni, melyik vagyok én. :)

Nyár van...

Vagyis épp ma nem annyira, de pl. vasárnap szinte perzselő volt a napsütés, és meglepő módon nagyon örültem neki. Ennek örömére tegnap vettem az Angliából importált hipermarket-üzletlánc egyikében (igen, a Tescóban :P) két fürdőruhát, egy bikinit és egy egyberészest (amiben egyébként legfeljebb annyi az anyag, mint egy bikiniben), és most meg vagyok elégedve magammal. Az továbbra is kérdés, kimegyek-e majd egyszer a strandra, hogy rendeltetésszerűen használjam is őket, és bár ez nem valószínű, azért örülök nekik. Utálom a strandot. Nem tudom, mit látnak benne az emberek, de egy pár évvel ezelőtt a tóparton eltöltött 5 nap végképp ráébresztett, hogy számomra ez rosszabb, mint a középkori kínzóeszközök. Már második nap szenvedtem, és kínomban direkt bementem még egyszer-kétszer átúszni a tavat, hogy azzal is teljen az idő, és úgy érezzem, csinálok ott valamit. Majd' megölt az unalom. Azóta teljesen kikristályosodott bennem, hogy én az a városnézős típusú nyaraló vagyok, mondjuk egy nap heverészéssel a parton, aminek tudom, hogy 24 órán belül vége van. De persze éppen ezért ahhoz már nem fűlik a fogam, hogy önálló programot csináljak a strandolásból. Mindenesetre ha a globális felmelegedés folytatódik, itthon is bőven jó lesz az a fürdőruha...