Vintage wedding

Körülbelül 2 hete I. azzal állított haza, hogy CD-n elhozott egy csomó képet E-ről, aki esküvői ruhákat próbált, így most segítenünk kellene neki választani. Rengeteg fotó volt, és külön ültünk neki, mondván, legyen két ajánlólistája, az alapján pontosabban eldöntheti, mit szeretne - persze a saját ízlésének megfelelően. Nagyon élveztem a válogatást, gyönyörű ruhák voltak, vagy csak E-n állt mind olyan jól, nem tudom, mindenesetre összeállt a végső sorrend, és rájöttünk, hogy I-vel ebben nagyon is egyezik az ízlésünk. Nem tudom, van-e olyan, hogy menyasszonyiruha-ösztön, mindenesetre ez most erősebb bennem, mint bármikor korábban, illetve lazán túltesz néhány más, ilyen korban inkább elvárható ösztönérzésen. :P

Ebben a hangulatban bukkantam rá pár nappal később egy blogbejegyzésre és azon belül is erre a csodára, amivel egyszerűen azóta sem tudok betelni:

A kosztümös filmeknek szentelt blogot vezető lány sokszor szokott írni a kosztümös, vagyis "period" viseletekről, és esküvői ruhákról is jópár bejegyzés született már. Azok viszont általában múzeumba illő, ahogy I. fogalmazott, "poros" darabokat vonultatnak fel, amiket szemügyre lehet venni, el lehet álmélkodni rajtuk, de a mai korral nem nagyon lehet összefüggésbe hozni őket. Namármost a Wedding Dress Fantasy készítői megálmodtak egy olyan vintage-ihlette kollekciót, aminek a darabjai magukon viselik ugyan a régi korok jellegzetességeit, mégis igazán modernek, hordhatók, és ami a legfontosabb, szemkápráztatóan gyönyörűek.

Vicces volt, hogy átküldtem a linket I-nek, nézze meg őket, és pontosan ugyanazokat a ruhákat válogattuk ki, sőt, kérdés nélkül ez a fenti gyönyörűség lett az elsőszámú befutó. Annyira eszméletlenül szép!!! Ennél már csak az ára teszi még vonzóbbá, ugyanis 1000 dollár helyett 600 dollárért kínálják (hiába, válság van, ez alól még a vintage sem kivétel), tehát bár nem mondom, hogy olcsó, esküvőre abszolút megfizethető, de legalábbis abban a kategóriában mozog, amin azért már legalább el lehet gondolkodni.

Olyannyira megihletett, hogy most először igazán sajnáltam, amiért a kérdés nem aktuális, és határozottan megállapítható, hogy a közeljövőben nem is lesz az. Hátha ez a klassz ruha még a Sors szívét is meglágyítja, aki rájön, nem hagyhat veszni egy ilyen remek alkalmat, ezért aztán inkább megszán egy férjjelölttel. Hjaj... És ha csak úgy megvenném? :crazy:

Zagabo zsúr

Elvileg második felvonás, nekem az első. Mekkora élmény volt!! Őszintén bevallva kissé lelombozódva indultam el, mert tegnapelőtt megnéztük a neten, lehet-e valahol árakat találni a ruhákhoz, ugyanis eddig még nem sikerült megtudnom, legalább nagyságrendileg van-e esélyem ringbe szállni ezekért a darabokért (amik közül jó néhány eszméletlenül tetszik). És ama csekély információból, amit a világhálón felleltem, a válasz egészen kategorikus nem lett volna, amitől mérhetetlenül elszontyolodtam. Álmomban sem számítottam rá, hogy éppen pont az az 1-2 ruha lesz megfizethető, amiket nagyon-nagyon kinéztem magamnak, de mégis így lett. Végül is úgy vagyok vele, hogy általában ennek az ellenkezője jellemző (ha egy ruhát kinézek, az tuti a legeslegdrágább bármelyik üzletben), úgyhogy most az egyszer megérdemeltem. :) Ráadásul éppen az elsőszámú kedvencet sikerült felpróbálnom és megrendelnem. Igaz, mókás volt, mert G. szerint 4 mérettel nagyobb volt az ottani próbadarab, mint ami nekem kell, de szerencsére az így is látszott, hogy ez nagyon-nagyon-nagyon!! :-)

Mindemellett persze azt is jól kifundáltam, hogy legközelebb, meg majd azután mire csapok le. Addig fenem rájuk a fogam. És G. előadását meghallgatva a különböző anyagtípusokról, most már azt is tudom, hogy ha esetleg itthon textilégetésre vetemednék, melyik anyagnál kell gyors, és melyiknél lassú égésre, illetve kis vagy nagy lángra számítanom. Számomra egészen elképesztő már maga az ötlet is, hogy pont égetéssel lehet megállapítani egy anyagról, milyen összetételű. A tiszta gyapjú pl. lassan, kis lánggal ég, ami hamar ki is alszik, ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy gyufával szinte nem lehet meggyújtani (gyerekbiztos, a jövőre vonatkozóan megjegyzem :P). Volt egy pont, ahol a rendkívül hevesen égő pamut elkezdte felfalni a tányéron az egyéb maradék anyagokat, de aztán egy második tányérral B. véget vetett az ámokfutásának. Kiderült még, hogy egy selyemszál általában 4-600 méter hosszú, de lehet 3000 méteres is, és hogy - bár a szőtt kelme már nem -, maga a szál rugalmas. De ami a legjobb, hogy választ kaptam egy olyan kérdésre, amire már évek óta kerestem tudat alatt a választ. G-nek (ez egy másik G.) anno az összes biciklis cucca az a legrosszabb merő műszál volt, amit én utoljára 10 éves koromban hordtam kényszerből melegítő formájában, és amit már akkor is utáltam. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy ha spéci szaküzletből szerzi be ezeket, hogyhogy ilyen szörnyületes anyagból készítik őket, amibe, ha felveszi, simán attól beleizzad az ember, hogy létezik, az meg aztán végképp nem, hogy hogy bírja elviselni magán biciklizés közben. De kiderült, hogy a műszálnak nagyon rossz a vízmegtartó képessége, tehát átereszti magán a hőt, az izzadságot, mindent, és villámgyorsan megszárad, ezért pl. sportoláshoz sokkal jobb, mint a pamut, ami meg csatakosra vizesedne, és sokáig nem száradna meg. Valahol mindig is éreztem, hogy kell, legyen értelmes magyarázat erre a rejtélyre. :D Jó kis gyorstalpaló volt, egészen beavatottnak érzem magam az anyagok világába. :)

Persze említést kell még tenni a csodálatos kilátásról (Parlament), és a rettenetesen finom pity-puty sütiről, amit - a nevéből kiderül :P - ripsz-ropsz el is lehet készíteni. Volt továbbá másik kétféle süti, szörp, vidám hangulat, jó beszélgetés - mi kell még? B. pedig vérbeli marketingesként már menet közben feltöltötte a készült képeket fb-ra, úgyhogy gyönyörködhettünk azokban is. G. pedig megkérdezte, hány év van közöttünk I-vel. Mondtam, hogy öt perc. Nagy volt a derültség. :)

Ezután természetesen el kellett menni cipőt és egyéb kiegészítőket vásárolni, nem beszélve ugye arról, hogy amúgy is mára terveztem a ruhatár-felújítást (legalább részben). A Deichmannban azonnal kiszúrtam egy cipellőt, ami tökéletes lenne az új szerzeményemhez, de csak 41-esben volt nekik, és bármennyire próbáltam is meggyőzni magam, ez bizony nagynak bizonyult. Most elvileg az ország másik végéről bekértek egy utolsó 38-as példányt, drukkolok, hogy legyen még, és főleg, hogy jó legyen (cipőnél sosem tudni). Aztán természetesen sikerült rákattannom egy kicsit domina jellegű szandálra, aminek a színe a mostanában divatos türkiz (illetve nem is tudom, angolul ez a "teal" szín; a legpontosabb leírás, amit adhatok róla, az az, hogy úgy kell elképzelni, mint azt a két övet, amit Anne Hathaway Andyje kiröhög Az ördög Pradát viselben, és erre Meryl Streep Mirandája előadja a "cerulean blue" monológot :-)).

WAMP-ra viszont nem mentem, mert mint kiderült, ma nem volt, így ékszerem csak jövő héten lesz, de nem baj, így is sok mindent elintéztem, és sok pénzt el is költöttem. Bár arányaiban rengeteg hasznos dolgot kipipálhatok a listámon, úgyhogy legalább megvan a sikerélmény. Innen már továbbmenni is könnyebb.