Néha hamarabb, mint tervezi az ember. És persze hirtelen, és sokk, és valahogy olyan, mint mostanában minden - szinte dobálja elém az élet azokat a helyzeteket, amikben valamint el kell gyászolni. Úgy 2 héten belül ez a harmadik, ha jól számolom, és nem piskóta ügyekről van szó. Ami nem is lenne rossz, ha az egész összeállna azzá, amit hivatott "helyettesíteni", hogy el tudjam már végre engedni a bennem működő pusztító erőket. De egyelőre csak folyamatos szomorúság, magány, félelem a hozadéka.
Pedig részben megkönnyebbülés volt, mert iszonyúan kivagyok fizikailag, csak mára mégis rám tört, hogy na és akkor, ha nincs IKT, akkor mi van. Ha nincsenek tovább ezek az emberek, ez a kör, ahová olyan bizalommal mentem minden alkalommal, akkor mi van. Még nem tudom a választ. De ebbe a dalba ma botlottam (és szerelmesedtem) bele Nolwenn új albumáról, és most épp nagyon passzol, nemcsak a szövege, a hangulata is. Úgy táncra perdülnék, miközben potyognak a könnyeim - vagyis tulajdonképpen folytatnám ezt a mai napot, ahogy elkezdtük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése