Az elmúlt héten csupa fontos dolgot csináltam, így ismét csak nem volt időm írni: dolgoztam, dolgoztam, aztán volt egy kis munka, majd dolgoztam, végül a hetedik nap megpihentem és betöltöttem a harmadik X-et... Azóta pedig dolgozom, dolgozom, dolgozom, majd van egy kis munka, és ismét dolgozom. Azt hiszem, jogos, hogy ezt a programot záros határidőn belül színesíteni szeretném. Mondjuk kezdetnek egy kis alvással.
2010. november 24., szerda
2010. november 16., kedd
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
Nem is kell feltételes módba tenni, mióta az eszemet tudom, gyakorlom: alkohol, drog, cigaretta. Így elsőre. Ezek nélkül valóban gond nélkül tudok élni, szerencsére, még csak késztetést sem érzek rá, hogy közelebbről megismerkedjem velük. Lehet, hogy ez is azért van, mert defektes vagyok, de hát legyen akkor már valami haszna is.
Ha viszont olyan embereket és dolgokat vizsgálok meg, akik és amelyek, legalább bizonyos szinten, valóban az életem részét képezik, azt nehezebb megmondani. Pl. könnyedén tudnék (tudok) élni a családom egyes (sok) tagjai nélkül. Megpróbáltam, szuperul működik. És meglepően könnyen élek már több mint öt éve sütő nélkül. Igaz, néha jól jönne, mert sütni imádok, de ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, valójában semmiféle komoly hiányérzetet nem kelt bennem. Most aztán meg, hogy elvileg nem is ehetek süteményt... (ja, mert más szempontból ugye végképp nem érdekel, hogy van-e sütőnk :)).
Ha viszont olyan embereket és dolgokat vizsgálok meg, akik és amelyek, legalább bizonyos szinten, valóban az életem részét képezik, azt nehezebb megmondani. Pl. könnyedén tudnék (tudok) élni a családom egyes (sok) tagjai nélkül. Megpróbáltam, szuperul működik. És meglepően könnyen élek már több mint öt éve sütő nélkül. Igaz, néha jól jönne, mert sütni imádok, de ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, valójában semmiféle komoly hiányérzetet nem kelt bennem. Most aztán meg, hogy elvileg nem is ehetek süteményt... (ja, mert más szempontból ugye végképp nem érdekel, hogy van-e sütőnk :)).
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet
Na, látszik, a hősből kiábrándult kérdés nem fogott meg, ki is hagytam véletlenül. :) Nem voltak "hőseim", pláne nem olyanok, akik aztán leestek a nekik emelt piedesztálról. Ha meg arról van szó, hogy valaki, akiért rajongtam, aztán kiderült róla, hogy ő is csak ember, nos, ilyen egészen biztosan volt, de per pillanat nem tudnék konkrét személyt megnevezni.
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
"Valaki" - úgy gondolom, nincs ilyen. Aki nélkül már megpróbáltam élni, anélkül általában sikerült is, hiszen ez volt a cél - megtanulni, hogy lehet nélkülük is. Azt gondolom, ezek után szükség esetén végül is minden ember nélkül lehet élni - a kérdés inkább az lenne, hogy érdemes-e, vagy mennyire érdemes/mennyire akarok.
A "valami" érdekes kérdés. Szó szerint értelmezve erre is ugyanazt kell mondanom: ha muszáj, vagy ha valamiért úgy hozza a sors, bármiről le lehet mondani, és biztos vagyok benne, hogy nem halnék bele, ha meg kellene próbálnom. Az más kérdés, hogy például édességet nem szabadna ennem, és bár megpróbáltam, nem sikerül nélküle élnem (ékes bizonyítéka ennek egy Pöttyös Guru előttem árválkodó üres papírja :D)). De csak azért, mert annyira nem szigorú a kényszer. Ha az lenne, muszáj lenne. Viszont azt kell mondanom, már csak biológiai tényekre alapozva is, hogy étel és víz vagy levegő nélkül biztosan nem tudnék élni, de az a sanda gyanúm, hogy a kérdésnek nem ez volta lényege. :P
A "valami" érdekes kérdés. Szó szerint értelmezve erre is ugyanazt kell mondanom: ha muszáj, vagy ha valamiért úgy hozza a sors, bármiről le lehet mondani, és biztos vagyok benne, hogy nem halnék bele, ha meg kellene próbálnom. Az más kérdés, hogy például édességet nem szabadna ennem, és bár megpróbáltam, nem sikerül nélküle élnem (ékes bizonyítéka ennek egy Pöttyös Guru előttem árválkodó üres papírja :D)). De csak azért, mert annyira nem szigorú a kényszer. Ha az lenne, muszáj lenne. Viszont azt kell mondanom, már csak biológiai tényekre alapozva is, hogy étel és víz vagy levegő nélkül biztosan nem tudnék élni, de az a sanda gyanúm, hogy a kérdésnek nem ez volta lényege. :P
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
Levelet akkor sem írnék, ha lenne időm, abból a korból már kinőttem. De nincs is időm, tehát a kérdés fel sem merül. :)
Egy konkrétumra emlékszem: 2008 nyarán ritka sz***rul voltam, még az elmúlt évek meglehetősen ramaty átlagszintjéhez képest is, és 7x láttam a Mamma Mia! c. filmet moziban. Minden alkalom kifejezetten terápiás hatással bírt. Ha megkérdeznének, mire emlékszem abból a nyárból, biztosan azt mondanám, hogy folyamatosan énekeltem (csak tömegben és visszafogottan - ld. előző bejegyzés) és mosolyogtam, elsősorban Meryl Streepnek, de persze az összes többi zseniális színésznek, na meg persze az ABBA-nak köszönhetően. Így utólag is nagyon köszönöm nekik.
Mostanában inkább az a probléma, hogy sokszor nagyon kimerült vagyok, és akkor szívesen hallgatok zenét, főképpen Alizée-t vagy Nolwenn Leroy-t. Ráadásul a munkával járó verbális túlterhelés miatt csak úgy átlagban is kezdek zenekedvelő lenni, ami kifejezetten jó.
Egy konkrétumra emlékszem: 2008 nyarán ritka sz***rul voltam, még az elmúlt évek meglehetősen ramaty átlagszintjéhez képest is, és 7x láttam a Mamma Mia! c. filmet moziban. Minden alkalom kifejezetten terápiás hatással bírt. Ha megkérdeznének, mire emlékszem abból a nyárból, biztosan azt mondanám, hogy folyamatosan énekeltem (csak tömegben és visszafogottan - ld. előző bejegyzés) és mosolyogtam, elsősorban Meryl Streepnek, de persze az összes többi zseniális színésznek, na meg persze az ABBA-nak köszönhetően. Így utólag is nagyon köszönöm nekik.
Mostanában inkább az a probléma, hogy sokszor nagyon kimerült vagyok, és akkor szívesen hallgatok zenét, főképpen Alizée-t vagy Nolwenn Leroy-t. Ráadásul a munkával járó verbális túlterhelés miatt csak úgy átlagban is kezdek zenekedvelő lenni, ami kifejezetten jó.
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
Elhatároztam, hogy legalább a játékbeli elmaradásomat behozom, mert beindult az "évvégi" elhavazódás. Az időjárásban persze ennek még nyoma sincs, viszont a szabadidő-kilátásaim nem túl rózsásak, pedig jó sok mindenről kéne írni.
Nos, a címre visszatérve: biztos rengeteg ilyen van, hiszen tkp. alig kapok bókot, viszont mindezek közül talán a legnyilvánvalóbb az énekhangom. Az ok pedig egyszerű: nincs ilyenem. Illetve van, de pocsékul szól. Az a klasszikusan "hamis". Soha még csak véletlenül sem találok el egyetlen hangot sem, kivéve mondjuk közvetlenül egy-egy dal meghallgatása után, akkor egy ideig még sikerül. Ha egyszer úgy döntünk, hogy felújítjuk a fürdőt, tuti beállok a közepére énekelni valamit, hogy a csemperepesztéssel gyorsan elintézzük a bontást.
Nos, a címre visszatérve: biztos rengeteg ilyen van, hiszen tkp. alig kapok bókot, viszont mindezek közül talán a legnyilvánvalóbb az énekhangom. Az ok pedig egyszerű: nincs ilyenem. Illetve van, de pocsékul szól. Az a klasszikusan "hamis". Soha még csak véletlenül sem találok el egyetlen hangot sem, kivéve mondjuk közvetlenül egy-egy dal meghallgatása után, akkor egy ideig még sikerül. Ha egyszer úgy döntünk, hogy felújítjuk a fürdőt, tuti beállok a közepére énekelni valamit, hogy a csemperepesztéssel gyorsan elintézzük a bontást.
2010. november 9., kedd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
Ilyen sem sok van mostanában. :) De amíg még forogtam emberek között, és nem csak a számítógép képernyőjével kommunikáltam, a legtöbbet az angol kiejtésemet dicsérték. Meg a franciát. Mostanában pedig nincs, aki bókoljon bármiért is. Annyit legalábbis semmiképp, hogy statisztikát állítsak fel a kapott bókok tárgya alapján. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)