Egy darab szabadnap kilátásban. Egészen pontosan holnap. Teljes 24 óra, amiben nincs minden másodperc előre betáblázva, kiszámítva, beiktatva, kitalálva, eldöntve, lefoglalva stb.
Életem számtalan aspektusa verseng ezért a rendkívül szűkös erőforrásért, úgymint: ALVÁS, rendrakás, takarítás, mosogatás, mosás, céges adminisztráció, elmélyedés, kommunikáció a barátokkal (aka 15 elmaradt e-mail, egy hetek óta húzódó skype-beszélgetés F-fel, egy elmaradt szülinapi üdvözlet M-nek), zenehallgatás, moziba menés, itthoni filmnézés, olvasás, párizsi tudnivalók tanulmányozása, új rózsaszín bőrönd feletti ujjongás... és a "csak úgy". Hogy a váratlannak legyen végre ideje megtörténni. Legalább ideje legyen.