Katedra

Tegnap francián előjött a "je m'en fous" kifejezés, és G. elmagyarázta, hogy ez a "foutre" ige ragozott alakja, ebből ered pl. az a kifejezés is, hogy "je suis foutu(e)", vagyis kb. totál kész vagyok. Én meg halkan hozzátettem, hogy igen, meg a Va(s) te faire foutre (kb. = Go fuck yourself; magyarul még leírni sem igazán akaródzik :-)). Erre kiderült, hogy a többiek nem ismerik, sőt, G. sem (ezen meglepődtem, de úgy látszik, ő nagyon illedelmes körökben forog, amikor Franciaországban tartózkodik :-)). Úgyhogy fel kellett írnom a táblára.

Kiszaladtam, felemeltem a krétát, és elöntött valami hihetetlen nosztalgia. Igazából annyira, de annyira szerettem tanítani! Ennél hasznosabb dolgokat is. :-) Számomra kulcsinger ott állni és "dirigálni" :P, látni, hallgatni, ahogy óráról órára egyre többet tudnak a tanítványaim, a könyv illata, a képek, az olvasmányok, a szódolgozatok készítése, ááá, egyszerűen imádom. Ahogy a tanítványokkal folytatott beszélgetéseket is. Most, hogy belegondolok, jó pár barátság született ezekből az évekből, és már-már hajlamos vagyok elfelejteni, hogy egy-egy embert anno "órán" ismertem meg (csak a miheztartás végett: felnőttekről van szó :-)). Nem tudom, ebben az életben megengedhetem-e majd még valaha magamnak, hogy visszatérjek a tábla elé, de ez a tegnapi mindenesetre jó kis közjáték volt.