It's Complicated - it's hilarious!!

Huh, vége a karácsonynak, igaz, 26-án már a fa alatt is dolgoztam, de nem baj, mert végre eljutottam moziba, két egymást követő nap is, és ez most kárpótol. Megnéztük Meryl új filmjét, az It's Complicatedet, vagyis az Egyszerűen bonyolultat, és nagyon-nagyon-nagyon tuti volt!!!! Másnap rögtön be is ültünk a szinkronos változatra, mert ez egyszerűen kihagyhatatlan, és kellemesen csalódtam: szuperjó lett a magyar változat is! Bánsági Ildikó itt nagyszerűen illik Merylhez, és a hangjával pontosan követi az arcjátékát, Csankó Zoltánon meg teljesen elhűltem, mert néhányszor olyan érzésem volt, mintha Alec beszélne, csak magyarul. Nagyon furiii!!! :-D

Kezdeném azzal, hogy a port.hu véleményével ellentétben, akik szerint 30 éven alattiaknak semmiképp sem ajánlják a filmet, merthogy nem fognak tudni azonosulni az 50-en túliak problémáival, a gyakorlat mégis arról tanúskodott, hogy a 22:15-ös, tehát jó késői előadáson a közel 100 néző 95 százaléka egészen biztosan 30-on innen volt, és a pasik ugyanúgy hahotáztak végig, mint a nők. Én még egyébként tartottam is tőle, hogy majd nem fog tetszeni, de tudhattam volna, hogy felesleges aggodalmaskodni: a színészek szenzációs, árnyalt játéka mellett (Meryl persze istennő, Alec egy isten, és Steve Martin is nagyon jó volt) leginkább az tűnt fel, hogy milyen fantasztikusan meg van ez írva. Nem csoda a GG forgatókönyvért járó jelölése, szerintem teljesen megérdemelt (innen is gratula Nancy Meyersnek ;-)).

Először is a film szenzációsan vicces, végigröhögi az ember, így szó szerint. A tegnap esti magyar verzión konkrétan poénok maradtak ki, mert a nagy hahota hangja elnyomott egy-két gyorsan következő vicces beszólást. :-)) Sokan úgy tartják, hogy Nancy Meyers filmjei mindig steril, felsőközéposztálybeli, teljesen életidegen környezetben játszódnak, de ez nekem őszintén egyáltalán nem tűnt fel. Sőt, ha általában az a kritika illeti ezt a megvalósítást, hogy nem lehet vele azonosulni, hát számomra pont az teszi hitelessé ezeket a történeteket, hogy bárkivel megtörténhetnek, akárhol, akármilyen körülmények között éljen is. Ebben a filmben engem túlságosan lekötött a tartalom, a mondanivaló, és ahogyan azt elmondják, hogysem azon merengjek, milyen túlságosan luxus ez a szálloda, vagy milyen túlságosan napsütötte a tengerpart. Nem ezekről szól a film, és meglep, hogy rengeteg kritikus innen közelíti meg.

A tartalom és az előadásmód viszont hibátlan. Az egész helyzet, hogy ti. Meryl összejön a volt férjével, sztem egyáltalán nem sablonos, de cáfoljon meg, aki jobban tudja. Meryl és Alec között úgy szikrázik a levegő, akkora a chemistry, hogy majd leolvad a vászon, olyan igaziak, hogy szinte ökölbe szorult kézzel drukkol nekik az ember, holott többnyire a hasát fogja a röhögéstől. :) Steve Martin számomra egy érdekes jelenség, ugyanis őt többnyire komikusként tartják számon, de nekem őszintén soha nem jött be a humora, valamiért nem nevettet meg igazán. Viszont drámai szerepekben meg annyira hiteles, és itt is ez volt a helyzet - az ő karaktere hagyományosan drámai, és iszonyúan meggyőző - erre az alapra épülve pedig még a poénjai is működnek. Színészileg külön említést érdemel John Krasinski, ez a pasi valami szenzációs, persze nagyon jó alapanyagot kapott, de brilliánsan hozta is, és így azonnal belopta magát a szívembe (ha együtt maradnak Emily Blunttal, 30 év múlva ők is egy őstehetség színészházaspár lehetnének :-P)). Amellett pedig, hogy az egész vígjáték, és tényleg annyit nevettem, mint nagyon régóta szinte semmin, Nancy és a színészek is abban a legjobbak, hogy úgy tudják átadni a poénokat, hogy azok nem csapják agyon a felszín alatt végig ott húzódó drámai mondanivalót, hanem éppen ellenkezőleg, megerősítik azt. Az az érzése az embernek, hogy elviccelünk itt ugyan, de ezek véresen komoly dolgok, érzések és helyzetek, ahol egyáltalán nem babra megy a játék. És itt jön be a forgatókönyv, hogy minden szónak súlya és szerepe van, és olyan dolgokra világítanak rá, amikre talán még magunk sem jöttünk rá soha, illetve ha igen, akkor sem tudtuk így megfogalmazni. Ez a film számomra nem a külsőségekről, hanem az emberi lélekről szól, amely minden körülmények között hasonló problémákkal küzd, és nem kell sem felsőközéposztálybelinek, sem amerikainak, sem babaházban élőnek, sem gazdagnak, sem sikeresnek, sem Merylnek és Alecnek, sem pedig 50-esnek lenni ahhoz, hogy teljes mértékben azonosuljunk a bemutatott problémákkal, vívódásokkal, örömökkel, bánatokkal. Ahogy Alec mondja a filmben, nem muszáj mindig, mindenre címkét ragasztani. Szerintem ez a film az ilyen külsőségeken felül áll, a lényege legalábbis mindenképpen. Menjen el mindenki, és nézze meg, mert félelmetesen vicces, de a tucat rom-komok kliséit nélkülöző, és igazán felemelő alkotás.

Feltéve, hogy ezt valaki olvassa is, nem lövök le előre semmit, de Meryl "fogorvosi" látogatása egy akkora jelenet, hogy máris bezuhant a mindenkori kedvenceim közé, vagyis olyanok társaságába, mint pl.: A napok romjaiból a könyvjelenet (drámaibb vonalon), az Anyósomból a klotyójelenet vagy a Közel a mennyországhoz c. filmből a bárjelenet. Más jellegű, de önmagában egy kis gyöngyszem, és annyi, de annyi implikációja van, hogy öröm nézni, és elgondolkodni rajta. :)

Természetesen ismét olvasható néhány "fantasztikus" magyar kritika, de hogy szellemes legyek, ezek legtöbbje erőteljesen kritikán aluli, úgyhogy nem is érdemes velük foglalkozni. Na, nem azért, mert nem értek velük egyet (egyébként nem :P), hanem mert úgy vannak megírva, hogy az a filmkritika szégyene. Az Indexes szöveg valami elképesztő, hogy ilyen emberek ezért ma pénzt kapnak... és még csak kommentálni sem lehet.

Viszont találtam egy olyan írást, ami szerintem pont olyan, ahogyan egy filmkritikának meg kell lennie írva. 50%-os az értékelés, tehát nem lehet ráfogni, hogy a szerző elfogult lenne, de tud civilizáltan, árnyaltan és amennyire szükséges tárgyilagosan írni, legfőképpen pedig mentes mindenfajta sznobizmustól és lekezelő hozzáállástól.

http://www.observer.com/2009/culture/get-ready-real-holiday-delight

Boldog új évet az éterben mindenkinek, menjetek moziba Egyszerűen bonyolultat nézni!!! :-)

Időhiányban szenvedek

Felmerült a következő probléma is, mégpedig az időé. Erre már a tervezgetési fázisban is gondoltam, hogy ti. szép dolog az elhatározás, de nekem erre nem lesz időm. Mármint blogot írni. És már az első bejegyzés után bebizonyosodott, hogy igazam volt. :) Illetve a valódi gond az, hogy még ha marad is időm, addigra általában olyan állapotba kerülök, amiben betűt semmilyen formában nem szeretnék látni, sem a billentyűzeten, sem a képernyőn. Ezt sínyli meg sajnos az olvasás is (ja, igen, és sem papíron, csak elvirtuálisodott világomban ez már eszembe sem jut), mert ilyenkor már csupán kizárólag nem szövegszerű vizuális élmények befogadására vagyok képes. Vagyis marad a sorozatbámulás és a totális agykikapcsolás.

Apropó, sorozatok. Legújabb felfedezésem, tulajdonképpen már vagy két hetes, de eddig nem volt blogom, így csak most tudok róla írni :P, a 30 Rock. Hallottam már róla régebben is, csak látni nem láttam, mert nálunk ugye, mint oly sok minden más jó dolgot is, nem adják. Leginkább onnan ismertem a címet és 1-2 arcot belőle, hogy a díjátadókon rendre elhalmozták őket elismerésekkel, de őszintén szólva kicsit szkeptikus voltam, igazándiból nem is tudom, miért. És ismét újabb leckét kaptam arra vonatkozóan, hogy nem illik látatlanban ítélkezni, de még véleményt formálni sem, merthogy a sorozat, egy ziccerrel élve "rocks"!! :) Tina Fey, az író-producer-főszereplő egy fantasztikus csaj, és amellett, hogy az ember lánya ide-oda dől a röhögéstől a 20 perces epizódok elejétől a végéig, nagyon okos és akár igen mélyre vágó gondolatokat tud megfogalmazni néha csupán 1-2 szóban. Őstehetség a nő. Ja, és hát ott van férfi főszereplőnek Alec Baldwin, aki már önmagában is erőteljes meggyőző érv (kétlem, hogy van, aki nem esik szerelembe vele az első néhány megtekintett másodperc után ♥♥♥) ! Ha valakit esetleg érdekel, és még nem tudja, Tina a Saturday Night Live első női "vezető szerzője" (hú, ez de hülyén hangzik, szóval "head writer", és akkor nem kell magyarázgatni), elsősorban tehát író, és improvizációs színpadi szkeccsekben is szerepelt korábban.

Amit nagyon érdemes tőle megnézni, az a Sarah Palin paródiája, ez is a SNL-ban volt, és félelmetesen hozta a nőt. Az egyik beszélgetős műsorban meg is jegyezték, hogy Sarah Palinnél is az a helyzet, mint Bush-nál, hogy az ilyen szkeccseket írni sem kell, mert ha csak simán elmondja az ember azt a sok ökörséget, amit a parodizált delikvens összehordott, már kész is a munka. :D

http://www.youtube.com/watch?v=jAuRgxFfb3o